Borház- és pincelakók nyomában az Avason

Nem tudjuk, de szerintem õk maguk se tudják, hányan laknak abban a házban – mondta Ildikó, amikor az avasi pincesoron annak néztünk utána, tényleg tömegesen települnek-e be a borházakba olyan családok, akik vagy az avasi lakóteleprõl szorultak ki vagy a környezõ településekrõl költöztek be Miskolcra.

Ezzel kapcsolatban a vészharangot néhány nappal ezelõtt az Avasi Borút Egyesület kongatta meg, Cseh László önkormányzati képviselõ pedig sajtótájékoztatón mondta el, az együttélés elemi szabályaira is fittyet hányó családok – vélhetõen – illegálisan feltörnek egy-egy borházat, és beköltöznek. Mivel ezeket a borházakat nem tartós ott élésre építették, sokszor a legelemibb közmûvek is hiányoznak. Cseh László elmondta munkatársunknak: a Hideg soron és a Nagyavas felsõsor környékén laknak olyan családok, akik életvitelükkel veszélyeztetik a történelmi Avast, errõl árulkodik az is, hogy megszaporodtak a lopások, borház-feltörések is a területen. Cseh László attól tart, hogy ez a környék is Lyukóvölgy sorsára jut.

Ildikó édesanyja ide, a történelmi Avasra jött férjhez ötvenkét évvel ezelõtt, õ maga is itt nõtt fel ezeken az utcákon, de – mint mondta – a maihoz hasonló állapotokkal soha nem találkozott. Évekig innen távol élt, de most kénytelen volt visszaköltözni szülõházába, mert félti édesanyját, akivel szemben a környezõ utcákban lakó temérdek gyerek és szüleik nem hogy a minimálisan elvárható udvariasságot nem tanúsítják, de már az is elõfordult, hogy fellökték. Ildikó egyedül el sem meri engedni a boltba idõs, törékeny édesanyját, mert attól tart, hogy kirabolják, bántalmazzák. Eddig – szerencsére – csak verbális inzultus érte õket a néhány házzal távolabb lakó „szomszédok” részérõl – de az szinte naponta.

– Két napja elég nagy a csend – summázta tapasztalatait Ildikó. – Rendõröket, városõröket is láttunk ide feljönni az utóbbi idõben, így most nem nagyon mozognak.

Két, egykor fehér homlokzatú ház áll a kanyarban egymás mellett, elõtte két férfi és egy nõ pihente ki éppen az üldözés fáradalmait; amikor percekkel korábban meglátták a motoros postást, emelkedõn felfelé kergették egy darabig, hátha hozott valamit. Csak felületesen álltak szóba munkatársunkkal – két „Mátyás” nyitotta volna meg a szájukat, mert hát valamibõl enni kell adni a gyerekeknek… Úgy ítéltük meg, ha hajzselére telik, a kenyérgondok sem lehetnek annyira nyomasztóak, így nem szálltunk be a családi költségvetésbe. Kiderült, a két férfi a házbelieknek rokona, maguk is laktak itt egy „rövid” ideig. A kiabálásukra számos légy társaságában elõjött a házból egy idõsebb férfi, Putyi bácsi, de õ is kerülte a nyilvánosságot. Sietett vissza a házba, mert éppen akkor tette oda az ételt, félt, hogy leég, mielõtt azonban újabb légyrajt engedett volna a szabadba, azt mondta: õ megvette ezt a házat, már öt éve él ott a családjával.

Cseh László szerint többek között éppen ezt kell ellenõriznie a közterület-felügyelet, a hatósági osztály és a városõrség tagjainak: milyen jogcímen és hányan élnek a házban, hogy jutottak hozzá? Miskolcon létezik egy Együttélési Kódex, a hatóságnak azt kell ellenõrizniük, ezt betartják-e a borházakban élõk. Ha máshogy nem megy, folyamatos „zaklatással” kell rávenni az összeférhetetleneket, hogy vagy változtassanak életmódjukon vagy költözzenek máshová.

Forrás:
Borsod Online
http://www.boon.hu