Borászok üzenete: Sopron a gyümölcsösség mellett tette le voksát

Az eseményen Rigler Zsoltot, a soproni Bormarketing Mûhely Nonprofit Kft. ügyvezetõjét, a rendezvény egyik motorját kérdeztem arról, hogy hol tart jelenleg a borvidék a fejlõdés útján.

Zsolt elmondta, hogy már a számok is önmagukért beszélnek: a tavalyi 120 meghívott helyett idén már 187 fõ jelezte, hogy részt kíván venni a rendezvényen. Amellett, hogy sokan kíváncsiak a régió boraira, óriási segítséget jelentenek a külsõ, nem borvidéki szakértõk, akik véleményükkel is segíthetnek a helyes borvidéki utat megtalálni.

Arra a kérdésre, hogy az elmúlt egy, másfél évtizedben mit tart a legfontosabb fejlõdésnek a régió életében, Zsolt elmondta, hogy a késõi ébredés után – a rendszerváltást követõen – 1996-97-ben kezdtek megmozdulni a szálak Sopronban. A többi borvidékhez képest lassabban indultak be azok a folyamatok, amelyek minõségi változásokat generálhatnak a borvidék életében. Zsolt egy frappáns hasonlattal szemléltette a változások korának korai idõszakát: „Nem, hogy nem mi vezettük a vonatot, de épphogy csak elértük azt”.

A borvidék imázsát is formáló Bormarketing mûhely 2001-ben kezdte meg mûködését, azzal a nem titkolt céllal, hogy segítse a borrégió kibontakozását, és elvigye hírét az itt készülõ boroknak. Zsolt lassan sopronivá avanzsál, és pont ezért is érzi fontosnak a folyamatos külsõ támogatást is, még akkor is, ha ez sokszor nem hízelgõ a borokra. Eredményt azonban csak úgy lehet elérni, ha az ember ad azok véleményére, akik segíthetnek megtenni a következõ lépéseket – tette hozzá a Rigler Zsolt.

– Az egyik szaklap hasábjain volt egy nagyobb borvidéki teszt, amelyen nagyon keményen fogott a bírálók ceruzája, de ennek ellenére jó szájízzel fogadták a bírák a Hûséges város borait – mondta Zsolt.

Szerinte Sopron és környéke alkalmas lehet arra, hogy dûlõszelektált borokat adjon Magyarországnak és a világnak.

– Az adottságok kiválóak, jó potenciállal bír a térség, bár ez a kérdés még csak a jövõ zenéje. A legfontosabb feladat az, hogy kialakuljon egy egységes kép az itteni borokról, mégpedig az, hogy a gyümölcsösség, játékosság legyen a soproni borok jellemzõje. Ha van egy egységes kép vagy stílus, azt már lehet késõbb finomra hangolni.

A dûlõkkel kapcsolatban van még némi köd a fejekben és az közigazgatási hivatalban. Az évszázadok alatt többször is változott a dûlõk pontos közigazgatási határa, hol érdekek, hol a szaktudás hiánya miatt. – A stílus kialakítása után vár ránk az a feladat, hogy a dûlõk érték szerint kapjanak helyet hazánk bortérképén. Meg kell vizsgálni, hogy a modern fajták és termesztési módok hogyan hozzák ki a legjobbat a terroir-ból. Ehhez pedig idõ és tapasztalat kell. Ahogy Zsolt fogalmazott: még fiatalok vagyunk.

Szerinte nagyban segítené a borvidék fejlõdését, ha az ország észak-nyugati sarkában is lenne borászati kutatóintézet, amely például lehetõvé tenné az optimális fajtaválaszték kialakítását. Zsolt véleménye az, hogy Eger és Szekszárd fejlõdésében például nagy szerepet játszottak az intézetekben zajló folyamatos kutatások.

Idén jubilál a Soproni Bormarketing konferencia, tíz éve, hogy a szakma színe java eljön, hogy meghallgassa a bort érintõ problémákat, javaslatokat és kutatásokat. Zsolt szerint ez a rendezvény abban segít a borvidéknek, hogy helybe hozza a világot, és természetesen, ha nem is közvetlenül, de jótékony hatással van a borvidékre is.

Kóstolási jegyzet

Az utóbbi idõben többször is kóstoltam soproni bort. Ezért nem vállalkoznék most arra, hogy tételesen ismertessem a rendezvényen kóstolt tételeket. Azokat választottam most, amelyekkel elõször találkoztam vagy nagyon tetszettek. Kezdjük két olyan borral, amelyik néhány évtizede vagy évszázada még nem ment volna kuriózum számba. Természetesen fehér borokról van szó.

Két pincészet is elõrukkolt a maga fehérburgundijával (pinot blanc), egyik hagyományosan (Tötl), míg a másik most elõször (Weninger) készített bort az illatos fehér fajtából.

Weningeréknél is, mint a soproni borvidék szinte összes termelõjénél, a vörös bort adó fajták a mértékadóak. Ismerve a borászok kísérletezõ kedvét, nem meglepõ, hogy kíváncsiak voltak arra is, hogy milyen fehérbort lehet készíteni a modern mûvelés (biodinamikus gazdálkodás) és borászati technológia keretei között. A dolog pikantériájához tartozik, hogy Weningerék alapvetõen pinot noir oltványokat rendeltek, de helyette pinot blanc-t kaptak. A 0,5 ha-ra elegendõ oltványokat nem küldték vissza, így most egy elegáns fehérborral lephették meg a borkedvelõket. A bor barátságos, pici maradék cukra remekül ellenpontozza a borvidékre jellemzõ markáns savakat. Szép struktúra és elegancia.

A Tötl pincészet pinot blanc-ja egy vadócnak tûnik az osztrák termelõ borához képest. Ezt a jó értelemben írom: harsányabb savak, karakteresebb illat jellemzi. Két variáció egy témára (azonos fajta, reduktív technológia). Ki-ki, döntse el, melyik áll közelebb az ízléséhez. Mindkettõt ajánlani tudom.

Az Iváncsics házaspárt mindig útba ejtem a kóstolónál. Egyrészt boraik, másrészt emberi kedvességük miatt. A 2007-es tételek közül a pinot noir-t, a kékfrankost és a merlot fajtát kóstoltam. Itt térnék vissza arra, amit Rigler Zsolt mondott: a gyümölcsösség és a játékosság legyen Sopron fõ ismérve. Iváncsicséknál mindkettõ megtalálható a borokban.

Ugyan nem most kóstoltam elõször Ákos István 2006-os Spein Steiner Kékfrankosát, de nem tudtam ellenállni. Ez az a bor, amely gyümölcsösségén és játékosságán kívül felvillantja a dûlõszelektálás lehetõségét is. A terület jellegébõl adódó mineralitása felcsillantja a terroir kihasználásának lehetõségét is. Nagy kedvenc.

Az idei kóstoló egyik új és üde színfoltja a Sterlik pince bemutatkozása volt. Két kékfrankost kóstoltam tõlük: eltérõ karakterek, ígéretes irány. A borászok közül sokan keresik azokat a megoldásokat, amelyek pluszt adnak egy bornak. Ez lehet egy termesztési, szüreti vagy éppen a feldolgozási technológia egyik elemének különlegessége, jelen esetben a szüret idejének kiválasztása adott lehetõséget a játékra. A Soproni Éjszaka 2007 névre keresztelt borhoz, neve árulkodó, hajnal kettõ órakor szüretelték a szõlõt. Sterlikék szerint ennek azért van jelentõsége, mert ebben az idõszakban nincs pára, ettõl hidegebb van, ami rásegít a gyümölcsös jelleg kidomborítására. Szerintük ez optimális lehet a primer jegyek kiemelésére. A bor igazán fajtajelleges: fõként gyümölcsös (meggy, cseresznye), de fûszeressége is hozzátesz a pozitív összképhez. Hagyományos ászokhordóban fejlõdött ez a kékfrankos.

Ha már a játéknál tartunk, a pincészet egy másik feldolgozási technológiát is kipróbált a kékfrankoshoz. A 2006-os évjáratból származó szõlõ levét barrique hordókba tették. Ettõl a bor karaktere a gyümölcsösség irányából elindult a fûszeresség irányába, de inkább csak kiegészítés gyanánt, ugyanis alapvetõen így is rettentõen szépen hozza a fajta primer jegyeit. Szép struktúra, szép savak és hosszú lecsengés jellemzi ezt a bort.

Forrás:
Nyugathír
http://www.nyugathir.hu