Borának cégére

Hogyan lett a zenész-rádiósból reklámügynök?

Egyesek zûrzavart, mások lehetõséget láttak a rendszerváltásban: én az utóbbiak közé tartoztam. Az akkor még egyetlen kereskedelmi rádióban mi voltunk az ismert hangok, mindenki az ottani mûsorvezetõkkel akart reklámozni. Volt bennem vállalkozói kedv, és kézenfekvõnek tûnt egy reklámcég létrehozása, hiszen valakinek le kellett gyártani a hirdetéseket. Akkor szinte minden kollégám hasonló céget hozott létre, bár ezek jó része azóta megszûnt.

A Roxer minek köszönheti a túlélést?

Egyrészt annak, hogy bevontam a testvéreimet is: nagycsaládból származom, hatan vagyunk testvérek, így mindig családban gondolkodtam. De ez kényelmes is volt, mivel a felelõsség szétoszlott. Másrészt tudtunk idõben váltani. Ma a reklámpiacot a nemzetközi cégek uralják, az olyan kicsiket, mint mi, megennék reggelire. Viszont tovább tudtunk lépni, és bõvítettük a tevékenységünket a tágabb értelemben vett kommunikációs, produkciós, rendezvényszervezõi feladatokkal.

Mi a legemlékezetesebb munkájuk?

Talán az elsõ reklámom, a Piranha autóriasztó-cégé. Egy sor újszerû megoldást alkalmaztunk a rádióreklámok itthoni történetében. Például sokáig el sem hangzott a spotban a termék neve, csak egy autóriasztó szólt. Késõbb pedig már elég volt az autóriasztó hangja után csak annyit mondani, hogy „Tudják!”. De büszke vagyok arra is, hogy van olyan multicég, amelyik nemcsak a magyarországi, hanem az összes régióbeli rendezvényének lebonyolításával minket bízott meg.

S hogyan vált borásszá?

Inkább borosgazdának nevezném magam, hiszen iskolában soha nem tanultam a borászatot. A véletlen hozta: a kilencvenes évek végén unokatestvérem, Alkonyi László megkeresett egy boros újság, a Borbarát magazin ötletével. Megegyeztünk, hogy bevezet a borok világába, cserébe a cégemen keresztül vállalom az elsõ néhány szám kiadását. Az érdeklõdésbõl végül szerelem lett. A testvéreim „elengedtek” a cégtõl: a stratégiai döntésekben tulajdonosként részt veszek, de a mindennapjaimat ma már inkább a pince és a fogadó, illetve az ezekhez kapcsolódó produkciós feladatok töltik ki.

Konkrétan a fesztiválszervezés?

A Kezes-lábos Fesztivált és a Pincefesztivált nyolc éve azért találtam ki, hogy adhassak valamit a helyi borászoknak. Itt kapcsolódik össze a Roxer és a bor, hiszen a cég adja a hátteret, nélküle nem tudnám ezeket megszervezni. A tizennegyedik fesztivál után elmondhatom, hogy sikerült olyat teremteni, ami túlmutat Etyeken, és segíti a magyar bor elismertetését. Nem befektetésként találtam rá a borra, és a fesztiválokat sem azért csináltam, hogy több bort adjak el. Ez a hobbim. A kollégám most is rám vár a pincében, és ha befejeztük a beszélgetést, átveszem a munkásruhámat, és sietek ki, mert fejteni kell a bort.

Forrás:
Heti Válasz
http://www.hetivalasz.hu