Bor jövedéki szabályozás változása

Magyarország 2004. május 1-jén az Európai Unió teljes jogú tagjává válik. Az eddig megtett út nem volt könnyû sem a jogalkotó, sem a jogalkalmazó számára. A rendszerváltást követõen, egy évtizeddel ezelõtt került a több mint száz éves hagyományokkal rendelkezõ jövedéki szabályozás felélesztésre. A jövedéki termékek elõállítását és forgalmazását akkor a Pénzügyõrség ellenõrizte, most e feladatot a Vám- és Pénzügyõrség látja el. A XX. század utolsó éveiben a nemzeti jövedéki szabályozás végképp visszatért a gyökereihez, amikor a bor ismét jövedéki termék lett.

Az Európai Unió politikai és gazdasági filozófiája mindannyiunk elott ismert – a termékek és szolgáltatások, a toke és személyek szabad áramlása. A jövõ év tavaszától mindannyian részesei lehetünk ennek, de ennek megvalósulásáig még nagyon sok tennivalónk van. A munka dandárját azonban már nem csak az Uniós jog teljes köru átvétele, hanem a csatlakozással hirtelen kibovülo szabad piachoz kapcsolódó részletszabályok megismerése, és gyakorlati végrehajtása fogja jelenteni.

E tájékoztatót mindazoknak ajánljuk, akik a bor forgalmazását illetoen kiterjedt kapcsolattal rendelkeznek az Európai Unióban, valamint azoknak is, akik a csatlakozást követoen kívánnak a tagállamokkal kereskedni.

A tájékoztató – a teljesség igénye nélkül – hasznos segítséget nyújt az Olvasó számára az Európai Közösségek rendeleteiben, irányelveiben, ajánlásaiban megfogalmazott szabályok megismerésében és elsajátításában.

Közösségen belüli Adózási és eljárási szabályok

Az Európai Unió tagállamai között vámunió van, mely egyúttal azt is jelenti, hogy az Unión belül export és import külkereskedelmi tevékenység nem létezik. Ebbõl következõen az Európai Unió jelenlegi – illetve a hazánkkal együtt csatlakozó, leendõ – tagállamaival eddig is export-import viszonylatú, külkereskedelmi tevékenységet folytató cégek ezen tevékenysége közösségi szintre kerül. Ennek megfelelõen a jövedéki termékekkel – így a borral is – kereskedelmi tevékenységet folytató alanyok köre kibõvül, és szétválik annak megfelelõen, hogy tevékenységét mely országok viszonylatában folytatja. Az Európai Unión kívüli, harmadik országokkal folytatott kereskedelem – a forgalom irányának megfelelõen – továbbra is export, illetve import tevékenységnek fog minõsülni.

Kötelezõ Uniós elõírás tartalmazza az egyes jövedéki termékeket terhelõ minimum adók szintjét, valamint a kötelezõ és az adható kedvezményeket. Az elõírás azonban az egyes tagországok hatáskörébe utalja az adó tényleges mértékének megállapítását. Az Unión belül általános rendezo elv, hogy a jövedéki terméket terhelõ adót abban a tagországban kell megfizetni és azzal az adómértékkel, ahol a terméket kereskedelmi céllal forgalomba bocsátják. Ennek megfelelõen az adómegfizetéssel és visszaigényléssel érintett gazdálkodók köre is ki fog bõvülni.

Az adófelfüggesztés rendszerébõl történõ szabályos vagy szabálytalan kilépés (jogsértés), a rendszeren kívüli bármilyen feldolgozás a termék szabadforgalomba bocsátását jelenti. Ekkor az adó kivethetõvé válik a szabadforgalomba bocsátás helye szerinti tagállamban vagy hiány jeletkezése esetén a hiány nyilvántartásbavételének helye szerinti tagállamban, az adó kivethetõségének idõpontjában hatályban lévõ feltételek és adómértékek alapján.

Amennyiben a jogsértés pontos helyét nem lehet meghatározni, akkor azt úgy kell minõsíteni, mintha azt a felderítés helye szerinti tagállamban követték volna el.

Bejegyzett/nem bejegyzett kereskedelmi tevékenység

Az Európai Unió jelenlegi-, illetve a hazánkkal együtt csatlakozó, leendõ tagállamaival eddig import kapcsolatban álló cégek – tekintettel a vámunió lényegére – tevékenységüket, mint bejegyzett, illetve nem bejegyzett kereskedok folytathatják. E tevékenységi forma lényege, hasonlóan az importhoz, hogy az Unió valamely tagállamának adóraktárából, adófelfüggesztéssel kitárolt jövedéki terméket a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedõ jogosult fogadni. Ennek okmánya a TKO. További hasonlóság az importhoz, hogy az adófelfüggesztéssel fogadott jövedéki terméket a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedõ az adó megfizetése nélkül nem tárolhatja, azaz a jövedéki termék fogadásával, betárolásával a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedõnek adókötelezettsége keletkezik és egyidejûleg beáll az adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége, s a megállapított adót önadózással be kell vallania és meg kell fizetnie.

Az általános elveknek megfeleloen a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedõ tevékenységét – hasonlóan a jelenleg érvényben lévõ szabályokhoz – a vámhatóság által kiadott engedély birtokában, jövedéki biztosíték nyújtása mellett folytathatja. Mindezek mellett köteles jövedéki nyilvántartásokat is vezetni.

Az a személy, aki a vámhatóság engedélye birtokában, illetve valamely tagállam illetékes hatóságának a jóváhagyása alapján jogosult más tagállamból a közösségi adófelfüggesztési eljárásban szállított jövedéki termék rendszeres fogadására, a tevékenységét bejegyzett kereskedoként végezheti.

Az a személy, aki a vámhatóság, illetve valamely tagállam illetékes hatóságának eseti jóváhagyásával jogosult más tagállamból a közösségi adófelfüggesztési eljárásban szállított jövedéki termék eseti fogadására, a tevékenységét nem bejegyzett kereskedõként folytathatja.

Adóképviselet

A bejegyzett/nem bejegyzett kereskedõ a jövedéki termék más tagállamból közösségi adófelfüggesztési eljárásban történo beszerzése során adóképviselõt is alkalmazhat. Az adóképviselõ alatt olyan belföldi székhellyel rendelkezõ személyt kell érteni, akit a más tagállamból jövedéki terméket szállító adóraktár engedélyes bízott meg a közremûködésre, és akinek ezen tevékenységére a vámhatóság engedélyt adott. Az adóképviselõ tevékenysége folytatásához jövedéki biztosítékot köteles nyújtani.

Amennyiben a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedõ adóképviselõt alkalmaz, az adókötelezettséget a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedõ helyett és nevében az adóképviselõ teljesíti. Nyilvántartásait havonta lezárja és megállapítja a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedõ részére tárgyhóban beszerzett jövedéki termék mennyiségét is.

Az adóképviselõ jogintézményének bevezetése, a más tagállami adóraktár engedélyese és a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedõ közötti kapcsolatot hivatott megalapozni, az Unió adóérdekeinek biztosítása mellett. Az adóképviselõ a \”bizalmi kéz\” szerepét tölti be a más tagállam adóraktárának engedélyese és a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedõ között. Ennek megfelelõen az adóképviselõ a tevékenységét csak a mûködése szerinti tagállam jóváhagyásával, és a tagállam adóraktárának engedélyese megbízásával folytathatja.

Jövedéki biztosíték

Az Európai Unióban irányelv szabályozza a jövedéki biztosíték nyújtásának harmonizált szabályait. Ez csak keretszabályozást tartalmaz. A biztosítékra vonatkozó részletes szabályokat, a biztosítéknyújtás feltételeit a tagállamokra bízza. A tagállami szabályoknak összhangban kell lenniük az irányelvekben rögzítettekkel, így azzal a fõ szabállyal is, amely elõírja, hogy a biztosítéknak a Közösségen belül mindenhol érvényesnek kell lennie.

Az irányelv rögzíti azokat a követelményeket is, amelyeket az adóraktár engedélyesének teljesítenie kell. A tagállamokban kötelezõ megkövetelni a szállításra nyújtandó biztosítékot, melyen felül, amennyiben az szükséges, lehetõségük van tevékenységi biztosítékot is megkövetelni az áruk gyártására, feldolgozására és tartására is.

A bejegyzett kereskedõ esetében szintén követelményként fogalmazza meg az irányelv, hogy az biztosítékot nyújtson a jövedéki adó megfizetésére.

Közösségi adófelfüggesztési eljárás

A közösségi szabályozás lényeges eleme, hogy a Közösségen belüli szállításra vonatkozó szabályok nem a tagállami jogalkotás keretébe tartoznak, ellentétben a jövedéki termékek elõállítására, feldolgozására és tárolására vonatkozó elõírások meghatározásával.

Az adóraktár engedélyese a közösségi adófelfüggesztési eljárásban az adómegállapítás és az adófizetés halasztása mellett az adóraktárából jövedéki terméket kitárolhatja, ha azt tagállami adóraktárba vagy más tagállam bejegyzett/nem bejegyzett kereskedõjének szállítja, illetve harmadik országba más tagállam(ok)on keresztül kiszállítja.

Az adóraktár engedélyese a közösségi adófelfüggesztési eljárásban az adómegállapítás és az adófizetés halasztása mellett az adóraktárába betárolhatja a tagállami adóraktárból szállított jövedéki terméket, illetve más tagállam(ok)on keresztül harmadik országból behozott jövedéki terméket. A közösségi adófelfüggesztési eljárás alatt lévõ jövedéki termék belföldön átszállítható.

Az adóraktár engedélyese, az adóraktárából a jövedéki termék közösségi adófelfüggesztési eljárásban más tagállamba történõ szállítása vagy más tagállam(ok)on keresztül harmadik országba történõ kivitele esetén köteles a közösség valamennyi tagállamában érvényes jövedéki biztosítékot nyújtani a szállítási tevékenységre. A szállítási jövedéki biztosítékot olyan összegben kell nyújtani, amely a szállított jövedéki termék belföldi szabadforgalomba bocsátása esetén beálló adófizetési kötelezettségét fedezi.

A szállítási jövedéki biztosíték az adóraktári tevékenység folytatásához nyújtott jövedéki biztosíték összegéig teljesítettnek tekinthetõ, az – a kiszállított jövedéki termék adótartalmának mértékéig – szállítási jövedéki biztosítéknak minõsül. Szállítási jövedéki biztosítékot akkor kell külön teljesíteni, ha a már kiszállított, de a még vissza nem igazolt jövedéki termékekre számított adó összege a kiszállításra kerülõ jövedéki termékekre számított adó összegével együtt meghaladja az adóraktári tevékenységre nyújtott jövedéki biztosíték összegét.

Külön kérelemre engedélyezheto, hogy a szállítási jövedéki biztosíték teljesítéseként az adóraktár engedélyese és a fuvarozó egyetemlegesen kötelezo biztosítékot nyújtsanak, illetve az adóraktár engedélyes helyett a szállítási jövedéki biztosítékot a fuvarozó, a címzett vagy – amennyiben az adóraktár engedélyes nem tulajdonosa a kiszállított jövedéki terméknek – a jövedéki termék tulajdonosa nyújtsa.

Amennyiben a jövedéki termék harmadik országba történõ kivitele más tagállam(ok)on keresztül az Egységes Árutovábbítási Eljárásról szóló Egyezmény (Tranzitegyezmény) alapján történik, külön szállítási jövedéki biztosítékot nem kell nyújtani. Ebben az esetben a Tranzitegyezmény szerinti biztosíték szállítási jövedéki biztosítéknak minõsül.

A szállítási jövedéki biztosíték felszabadítható, illetve ismételten felhasználhatóvá válik amennyiben a jövedéki termék átvételét, és így az adókötelezettségnek a címzettre történo átszállását a TKO-n visszaigazolják.

Adózótt jövedéki termékek Közösségen belüli szállítása

Az Európai Unión belül általános elv, hogy a jövedéki adó beszedésének joga azt a tagállamot illeti meg, amelynek területén a jövedéki terméket szabadforgalomba bocsátották, illetoleg azt, ahol a termék fogyasztásra kerül, melyet nem befolyásolhat a termék honossága.

A termék szabadforgalomba bocsátása egyrészt az adófelfüggesztés rendszerébol való szabályos vagy szabálytalan kilépést, másrészt a terméknek az adófelfüggesztés rendszerén kívüli bármilyen feldolgozását, eloállítását, harmadrészt pedig a termék bármilyen importját (ideértve a szabálytalan importot is, amikor a termék nem kerül adófelfüggesztés alá) jelenti.

A fentieket szem elõtt tartva, nem korlátozható a termék szabad mozgása csak annak a tagállamnak a területére, amelyben az adót megfizették. Ezért, ha ilyen árut egy másik tagállamban kívánják kereskedelmi célból felhasználni, akkor az adót meg kell fizetni, a rendeltetési tagállam rendelkezései szerint, de – a kettõs adóztatás elkerülése érdekében – lehetséges a feladó tagállamban megfizetett adó visszatérítése.

Más tagállamban szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék gazdasági tevékenység keretében, kereskedelmi vagy felhasználási céllal, vagy egy közhivatal céljaira történo beszerzésével adókötelezettség keletkezik, különleges – denaturált alkoholtermékhez, egyes ásványolajtermékekhez kapcsolódó – kivételektõl eltekintve. Az adóalany az a személy, aki a jövedéki terméket saját számlára beszerezte, adókötelezettsége akkor keletkezik, amikor a jövedéki terméket belföldön átveszi vagy a más tagállamban átvett jövedéki terméket belföldre beszállítja vagy beszállíttatja.

Amennyiben a más tagállamban szabadforgalomba bocsátott jövedéki terméket az elõzõekben nem említett esetben hoznak be belföldre – nem értve de a magáncélú behozatal eseteit -, az adókötelezettség azáltal keletkezik, hogy a jövedéki terméket gazdasági tevékenység céljára belföldön birtokba veszik vagy felhasználják, kivéve a jármuvek üzemanyagtartályában és kiegészítõ üzemanyagtartályában található üzemanyagok behozatalát. Az adóalany az a személy, aki a jövedéki terméket birtokba vette vagy felhasználta.

Az adóalanynak az adókötelezettség keletkezésével egyidejûleg beáll az adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége, és a megállapított adót be kell vallania és meg kell fizetnie. Az adóalany a beszerzést megelõzõen köteles a belföldön keletkezõ adókötelezettségnek megfelelõ összegben, illetve annak azon részére külön jövedéki biztosítékot nyújtani, amely meghaladja a jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységéhez nyújtott jövedéki biztosítékot. Köteles továbbá a beszerzésrõl – a jövedéki termék beszerzésének, mennyiségének és felhasználási céljának megjelölésével – a vámhatóságot értesíteni.

A belföldön szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék más tagállamba, nem magáncélú beszerzés céljára történo kiszállítása esetén a jövedéki termék után belföldön megfizetett adó visszaigényelhetõ (adóraktárból történõ kiszállítás esetén levonható), ha- a jövedéki termék feladását megelõzõen az adóvisszaigénylésre kérelmet nyújtanak be, és igazolják a jövedéki termék adózott beszerzését, – a jövedéki termék kiszállítását egyszerûsített kísérõ okmánnyal végzik, – bemutatják az EKO-nak a jövedéki termék címzett tagállamban történt átvételét igazoló példányát, és a címzett tagállam hatóságának igazolását a jövedéki adó megfizetésérõl vagy annak biztosításáról.

Az elõzõek szerinti adóvisszaigénylésre jogosult személy az adóraktár engedélyes vagy a kiszállítást közösségi kereskedelmi tevékenység keretében, saját számlára végzõ jövedéki engedélyes kereskedõ.

Magáncélú behozatal más tagállamból

A gazdasági tevékenységet nem folytató természetes személy által más tagállamban szabadforgalomba bocsátott és ott magáncélra megvásárolt, közvetlenül a természetes személy által belföldre behozott jövedéki termék belföldön adómentes.

Annak megítéléséhez, hogy a belföldre behozott, illetve belföldrõl kivitt jövedéki termék magáncélú vagy gazdasági célú beszerzést, felhasználást szolgál-e, együttesen figyelembe kell venni,

– hogy a jövedéki termék birtokban tartója jogi személy, jogi személyiség nélküli egyéb szervezet vagy gazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó-e, – a birtokban tartás indokát, – a szállítás módját, a birtokban tartás, illetve tárolás helyét, – a jövedéki termék bizonylatait, – a jövedéki termék mennyiségét, különös tekintettel a jövedéki törvényben meghatározott kereskedelmi mennyiségekre.

A más tagállamból adómentesen behozható jövedéki termék mennyisége nem haladhatja meg az alábbiakat:

– alkoholtermékek (szeszes italok) 10 l, – köztes alkoholtermék 20 l, – bor (idértve legfeljebb 60 liter pezsgo) 90 l, – sör 110 l.

Adóraktári engedélyes tevékenység

Az Európai Unión belül az adóraktárakkal kapcsolatos általános szabály, hogy a jövedéki termékek elõállítása, feldolgozása és tárolása az adó megfizetéséig csak adóraktárban megengedett, és csak külön engedéllyel történhet.

Az adóraktári engedélyhez személyi és tárgyi feltételeket kell teljesíteni, mely követelményeknek meg kell felelniük a tagállami és közösségi megkülönböztetés tilalma elvének.

A Közösségi szabályok elvárják, hogy az adóraktárak engedélyesei biztosítékot nyújtsanak az áruk gyártására, feldolgozására és tárolására, valamint az áruk szállítására. Az alkalmazott gyakorlat szerint a tagállamok külön tevékenységi biztosítékot és külön szállítási biztosítékot követelnek meg. A tevékenységi biztosítékok esetében, annak mértékére nincs általános szabály. Minimum és maximum értékek nem minden tagállamban kerültek meghatározásra, de az is elõfordul, hogy kisebb mennyiségû termékek elõállítása során nem is kérnek rá fedezetet.

Az adóraktári engedélyes az árukészletérõl és a termékmozgásokról nyilvántartást köteles vezetni, a termékeket kérésre köteles bemutatni és a raktárkészlet ellenõrzéséhez minden lehetséges segítséget meg kell adnia.

Az adóraktár elsõdlegesen jövedéki termék elõállítását, a termelési tevékenységhez kapcsolódó késztermék tárolását, raktározását végzi. A termelési tevékenységhez, ideértve a jövedéki termékek tovább feldolgozását is, az alapanyag beszerzése adófelfüggesztés mellett történik. Az adófizetési kötelezettség a termék elõállításával, adóraktárba történo betárolásával keletkezik, amely a szabadforgalomba bocsátásig adófelfüggesztés alatt áll. Ezen alapelvek nem változnak, azonban lehetõség nyílik az adóraktárban más tulajdonát képzõ jövedéki termék elõállítására, raktározására, valamint a termelõ adóraktár mellett megjelenik a kereskedelmi adóraktár is.

A jelenlegi jövedéki szabályok kiterjesztése következtében, az alkoholt tartalmazó jövedéki termékeket (alkoholtermék, sör, bor, pezsgõ és köztes alkoholtermék) elõállító adóraktárakban a bérfeldolgozás mellett lehetoség nyílik a bértárolásra is, amelyet eddig csak a bérfeldolgozáshoz kapcsoltan lehetett végezni. A bérfeldolgozás, bértárolás feltétele a felek írásbeli megállapodása.

A termelõ adóraktárak, amelyek az alkoholt tartalmazó jövedéki termékek elõállítására érvényes adóraktári engedély mellett rendelkeznek a termékhez kapcsolódó üzemi raktárra vonatkozó engedéllyel is, a saját elõállítású terméken kívül a naptári évben elõállított saját termelés meghatározott %-át meg nem haladó mértékben más adóraktár késztermékét is betárolhatják adófelfüggesztéssel az üzemi adóraktárba.

Ez lehetõvé teszi az adóraktár engedélyesének, az adóraktári engedélyének megfelelõ termékkörön belül a választék bõvítését, kizárólag kereskedelmi céllal.

Mindez gyakorlati példán keresztül azt jelenti, hogy az a bor adóraktár engedélyes, aki a saját termelésében csak fehér bort állít elo, de üzletpolitikája, illetve kereskedelmi pozíciója érdekében szüksége lenne vörös borra is, azt kiszerelt állapotban, adófelfüggesztés mellett beszerezheti, forgalmazhatja.

A jövedéki termék elõállítást nem folytató, a jelenlegi szabályozáshoz képest új, kizárólag kereskedelmi tevékenységet végzõ adóraktári kategória kerül bevezetésre – a tároló adóraktár. Ez az új adóraktári kategória lehetové teszi a jövedéki termék adófelfüggesztés mellett történõ beszerzését és tárolását, mindaddig, míg a terméket a szabadforgalom számára nem értékesítik. E lehetõséggel egyrészt a tárolt jövedéki termékek választéka korlátlanul bõvíthetõ, másrészt pedig a tárolt jövedéki termékbe fektetett tõke csökken, így összességében a piaci szereplõk versenyképessége növekszik, a kereskedelmi tevékenység élénkül.

A tároló adóraktárban adózatlan, a szabadforgalomba hozatalnak megfeleloen kiszerelt alkoholtermék, sör, bor, pezsgõ és köztes alkoholtermék egyidejû tárolása és raktározása is megengedett.

A tároló adóraktár engedélyezés feltételei:

– meghatározott mértékû raktár terület biztosítása, – számítógépes raktár gazdálkodási rendszer muködtetése, – jövedéki biztosíték nyújtása.

Az uniós csatlakozást követoen az egyszerusített adóraktárak kistermelõi besorolás alapján tagállami hatáskörbe tartozó szabályok szerint mûködhetnek tovább. A változást csak a bor adóraktár engedélyeseket érinti.

Az uniós irányelvek alapján adómentes szõlõbor csak azokat a szõlõterületet mûvelõ természetes személyeket illeti meg, akik saját feldolgozásban állítják elõ a szõlõbort. Az adómentesen elõállítható bor mennyisége változatlanul 1000 liter gazdasági évenként és háztartásonként. A bérmunkában történõ szõlõbor elõállítás nem tartozik az adómentességet biztosító kategóriába.

Borászati melléktermékek hasznosítása

Az Európai Unióban kötelezõ a borászati melléktermékek ellenõrzött hasznosítása. Ezen intézkedések célja a borászati melléktermékek túlzott kipréselése során keletkezo gyenge minõségû bor készítésének megakadályozása, illetve a borászati melléktermékék \”borkészítés\” céljából történõ újrahasznosításának megakadályozása. Ezért tilos a szõlõ túlpréselése, a borseprõ préselése, a szõlõtörköly nem lepárlás céljából történõ újraerjesztése. A borászati melléktermékek kötelezõ lepárlása a borágazat minõségszabályozásának egyik lényeges eleme.

A borászati melléktermékek ellenõrzött hasznosításának alapvetõ módja a kötelezõ lepárlás. A kötelezõ lepárlástól csak néhány esetben lehet eltekinteni:

– beszállítás ecetgyárnak, – illatos szõlõfajtából meghatározott termõhelyrõl származó minõségi pezsgõt készítõ termelõ, – kísérletek, – melléktermékek ellenõrzött kivonása.

Bizottsági rendelet szerint azok a termelõk, akik felügyelet mellett vonják ki a borkészítés melléktermékeit a forgalomból, mentesülnek ezeknek a melléktermékeknek lepárlás céljából való elszállítása alól.

A borászati melléktermékekre vonatkozó minimálisan teljesítendõ minõségi követelmények lepárlásra történõ beszállítás esetén:

Szõlõ törköly: – 2 liter alkohol 100 kg törkölyben, ha a feldolgozott szõlõ az adott bortermõ helyen nem borszõlõként van besorolva, – 2,8 liter alkohol 100 kg törkölyben, ha a feldolgozott szõlõ az adott bortermõ helyen csak borszõlõként van besorolva.

Borseprõ: 100 kg borseprõben 4 liter alkoholnak, valamint 45 %-os nedvességtartalomnak kell lennie.

Az ellenõrzés mellett történõ kivonás esetén a borászati melléktermékeknek az alábbi minimális alkoholtartalommal kell rendelkeznie:

Szõlõ törköly: fehér minõségi bor esetében 2,1 liter alkohol 100 kg törkölyben, más kategória esetében 3 liter 100 kg törkölyben.

Borseprõ: 100 kg borseprõben fehér minõségi bor esetében 3,5 liter alkoholnak, más kategória esetében 5 liter alkoholnak kell lennie.

Minden olyan természetes vagy jogi személy/személyek társulásai, aki/akik bort készítenek, vagy a szõlõnek borkészítéstõl eltérõ feldolgozása révén keletkezett borászati melléktermékekkel rendelkeznek, kötelesek azokat lepárlás céljára a lepárlónak beszállítani.

A borkészítésbõl származó vagy a szõlõnek a borkészítéstõl eltérõ feldolgozása révén keletkezett összes borászati mellékterméket le kell adni lepárlásra. A beszállítandó minimális borászati melléktermék-mennyiséget az elõállított bor alkoholtartalma alapján kell meghatározni, vagyis a borászati melléktermékekben lévõ összes alkoholtartalomnak el kell érnie a bor alkoholtartalmának a 9 %-át, ha a szõlõt közvetlen borkészítésre használták fel.

Ha a beszállított borászati melléktermékek alkoholtartalma a megadott százalékmennyiséget nem éri el, úgy a termelõnek az elõállított borából kell a különbözetet pótolnia. Abban az esetben, ha a pótolt bor mennyisége a különbözet 2 %-át meghaladja, akkor erre a mennyiségre nem kap semmiféle többlettámogatást a termelõ.

A kötelezõ lepárlás esetén a borászati melléktermékek legalább 90 %-át az adott gazdasági év július 15-ig kell beszállítani a lepárló üzembe. Amennyiben ezen idõpontig a teljes mennyiség beszállítására nem kerül sor, akkor a fennmaradó mennyiséget legkésõbb augusztus 31-ig kell pótolni. Abban az esetben, ha a borászati melléktermékek kötelezõ hasznosítására nem lepárlás útján kerül sor, azt legkésobb a gazdasági év végéig kell teljesíteni.

A borászati melléktermékek közül a borseprõ ellenõrzés mellett történõ kivonása csak akkor tekinthetõ megtörténtnek, ha azt denaturálták (abból a célból, hogy azt borászati célra ne lehessen újra felhasználni). A denaturált borseprõnek az elszállítását a pincekönyvben is szerepeltetni kell.

Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnoksága

Forrás:
VPOP
http://www.vam.hu