Bock József: „Az árak csökkentésén kell gondolkodnunk”

Milyen tapasztalatokat szereztek eddig a szüretrõl Villányban?

Mi a termés 40-50 százalékát leszedtük. A portugieser jól viselkedett, ott már a leengedés is megtörtént és az elsõ ijedtség után megnyugodhattunk: szép, egészséges szõlõnk lett és jó, gyümölcsös bort várunk belõle. Néhány fajtánál épp folyamatban van a szedés és a feldolgozás, de akad olyan is, amihez még nem nyúltunk. A cabernet fajták behozatala akár novemberre is áthúzódhat. Én nagyon bízom abban, hogy tudunk várni, néhány milliméter esõ még nem riaszt meg minket, az elõrejelzésekre hagyatkozunk, megvárjuk a száraz napokat.

Milyen minõségû a termés? Jogosak a mennyiséggel kapcsolatos aggodalmak?

Válogatott szõlõt hoztunk be, jó a minõség, bár csúcsévjáratról nem beszélhetünk. Jó közepes lesz a 2010-es év. Mennyiségben ezen a vidéken nincs probléma, mert nálunk az augusztus a terméskorlátozásról szól. Ekkor levágjuk a beteg fürtöket, ezt most is megtetettük, így szerencsére legfeljebb 10 százalékos visszaesésrõl tudunk beszélni. Ahol a gombabetegségek nagyobb kárt okoztak, ott elõfordulhat, hogy nem is lesz mit szüretelni, vagy csak nagyon keveset. Rossz példa sajnos a kadarka, 1500 tõkérõl 50-60 kg-ot szedtünk le, valószínû, hogy egy nappal késõbb mentünk be, mint kellett volna.

Hogyan sikerült itt hamarabb megállítani a peronoszpóra-fertõzést?

Villányban elõrébb voltunk a virágzással, ez volt a szerencsénk. Pünkösdkor, mikor jött az elsõ jég, akkor már bogyós fürtök voltak a tõkéinken, így a védekezés is könnyebb volt. A másik dolog, hogy itt nem volt olyan mennyiségû csapadék, hogy ne tudtunk volna bemenni a szõlõbe. Nálunk 25 hektáron biotermelés folyik, erõsen korlátozott azon szerek száma és hatásfoka, melyekkel itt dolgozhatunk, mégis sikerrel jártunk.

Drága a szõlõ, drága lesz a bor?

Drágulásról szó sem lehet. Itthon inkább az árak csökkentésén kell gondolkodnunk.

Biztos, hogy a pénztárca nagyban meghatározó, de beszélhetünk egyáltalán itthon borkultúráról?

Igen, sõt kell róla beszélnünk! Az elmúlt 20 évben nagyon sokan megtanulták a borfogyasztás és kóstolás fortélyait. Ahogy mi, termelõk tanuljuk a készítést, úgy tanulnak a fogyasztók is. Persze vannak nagy kritikusok kis tudással, akik még a rossz dugóért is a borászt vonják felelõsségre, ezt tolerálni kell.

Változatlanul túl sok a külföldi bor itthon és kevés a magyar külföldön?

Rengeteg külföldi bor van Magyarországon, a multik nagyon sokat hoznak be a tengerentúlról, és sok kerül be az unióból is, anélkül, hogy megvizsgálnánk. Azt szeretnénk, ha a magyar borok foglalnák el a hazai üzletek polcait, de ehhez az importot ugyanolyan szigorúsággal kellene ellenõrizni, mint ahogy azt velünk teszik. A legveszélyesebb persze a folyóborok kezelése, ezen a területen lenne a legfontosabb a szigorítás.

A mi borunk külföldön nagyon kemény ellenfelekkel találkozik, s ahhoz, hogy ismertté váljon, sokkal nagyobb marketingmunkára lenne szükség. Célállomásokat kell kijelölni, például Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Oroszország lehetne ilyen. Itthon rengeteg borfesztivál van, jó lenne, ha a közszolgálati csatornák tudósítanának néhányról, bemutatnák, mi is történik a rendezvényeken. Persze kell a pénz is és kellenek a jó szakemberek a marketinghez, de egy 10 perces mûsor már ezek nélkül is célt érhet. Sajnos, inkább a negatívumok terjednek maguktól, a jó dolgokról nem beszélünk.

Ezzel kapcsolatban számíthatunk a borászok összefogására vagy ez teljes egészében az állam feladata?

A borászok évek óta fizetik a marketingköltséget, errõl viszont visszafelé, az Agrármarketing Centrum részérõl korábban semmilyen tájékoztatás nem érkezett. Egy idõre elmaradtak a pályázati lehetõségek is, a korábbiak sem voltak egyértelmûen követhetõk. Szerintem, az általunk befizetett összeget ki kéne szélesíteni minden magyar bor támogatására, és felhasználni a magyar bor magas szintû hirdetésére. Csak ettõl várhatjuk a pozitív változást. Borvidékeinkrõl, szüretrõl, magyar borokról kell beszélni, ehhez ételt ajánlani, példát venni Németország, Ausztria marketingtevékenységérõl.

A kis borászatoknál még szûkebb a keret. Õk hogy élik túl a válságos éveket?

A kis borászatok is eléldegélnek, persze nehezebben. Itthon inkább a szõlõtermelõk szembesülnek sok problémával, a rizikó nyolc hónapon keresztül az övék. Elõfordulhat, hogy földjük kedvezõtlen fekvése teljes vesztüket okozza. Ez csak akkor fog változni, ha a magyar bor lehetõségei javulnak.

Ezt a javulást kezdhetnénk szûkebb körben, itthon is. Mit iszik a magyar?

Az olcsót. Ha van olcsó chilei, vagy argentin bor, azt választja és nem a magyart. Nyugaton ez nem így mûködik. Itthon az ezer forint alatti palackokra van a legnagyobb igény, ezért is nagyon fontos, hogy ebben a kategóriában is gondos legyen a borkészítés. Nem szabad éretlen szõlõt leszüretelni, ez a legfontosabb. Ha ezt betartjuk, fegyelmezettebbek vagyunk, szigorúak önmagunkhoz, akkor megvan az esélyünk jó bort kapni. Én fegyelmezett vagyok és kritikus, hozzánk beteg szõlõ nem kerül be.

Forrás:
Inforádió
http://inforadio.hu