Bikavérkép

A Bikavér hanyatlásának és felemelkedésének történetét a chiantiéhoz szokták hasonlítani. A hasonlat annyiban helytálló, hogy a chianti márkanevet is sikerült felhígítani. De míg a chiantit újra világpiaci rangra tudták emelni, addig a bikavér megújítása még a belsõ piacon sem lezárt folyamat. Egyesek szerint a bika egy helyben toporog, mi több, a bikavér mint mûfaj nem életképes és a jövõben sem lesz az. A derûlátóbbak szerint a bikavér nem volt, hanem lesz, bár azt elismerik, hogy a folyamat lassú. Mindenesetre az Egri borvidéken most ez a legfontosabb etikai, esztétikai és persze piaci kérdés.

Ismert, hogy történtek és ma is történnek lépések e borfajta minõségének javítása érdekében. Az 1997-es Bikavér-ünnepen aláírták az Egri Bikavér Szabályzatot, 2002-ben deklarálták a superior-regulákat, melyek az elõállítás körülményeit (termõhelyek, térállás, mûvelési mód, tõkeszám, tõtávolság, tõketerhelés, mustfok, feldolgozás, minõsítés) szigorították meg. Ugyanebben az évben, július 31-én a szaktárca vezetõje eredetvédett termõhellyé nyilvánította az Egri borvidéket.

A derûlátók ideális esetben háromszintûnek képzelik el az Bikavér-piramist: legalul helyezkedik el a sima és olcsó Egri Bikavér, mely legfeljebb 136 q/hektáros lehet. Ez egyszerû, ám jó, védett eredetû bor. Középen találjuk a Superiort, mely 80 q/hektárosos, minimum 4 komponensû, dupla minõsítésû és hosszabb érlelésû. A kínálat csúcsát a dûlõszelektált, 60 mázsás vagy az alatti Grand superior jelenti. Utóbbiból nyilván kevés palack ékeskedik majd a termékpiramis tetején, legfeljebb 1-2 ezer hektónyi a körülbelül 15 ezer hektónyi Superiorhoz képest. A Chianti-piramis egyébként nagyon hasonló elven épül fel, ott a Chianti, a Chianti Classico és a Chianti Classico Riserva jelentik a három szintet.

A Bikavér néven forgalmazott tengernyi lõrét az eredeti nedût igazoló ellenõrzõjeggyel lehetne kiszorítani a piacról, de ugyanezt a célt szolgálja az az uniós direktíva, mely szerint a nem védett eredetû borok nem viselhetik a védett nevet – esetünkben a Bikavért. A szakemberek szerint kulcsfontosságú lenne, hogy ne csak a Superiort palackozzák az Egri borvidéken, hanem az összes típust: így meg lehet akadályozni, hogy kivigyék Egerbõl az alapanyagot és távoli pincékben mindenféle sötét dolgot mûveljenek vele.

A kilencvenes években a nívós pincészetek csúcsküvéiket inkább költõi nevekre keresztelték, s nem bikavérként dobták piacra, mert a lejáratott nevet nem lehetett elég jó áron eladni – legalábbis a fogyasztók igényesebb, az optimisták szerint növekvõ, a pesszimisták szerint csökkenõ kisebbségének. A piac kettétört: a mûvelt nyugattal ellentétben nálunk nincs meg az a megfelelõ borkulturával rendelkezõ, magas átlagjövedelmû, széles polgári középosztály, mely csak a minõségi borokra vevõ. A fogyasztók – a 25 százaléknyi elit kivételével – a bikavért népszerû tömegborként tartják számon, nem pedig mûalkotásként, valamely egri pincészet világhoz való viszonyának kvintesszenciájaként. De nincs min csodálkozni: amíg a fogyasztó is oly vérszegény, mint némelyik bikavér, amíg a hazai átlagbér a uniósnak csupán töredéke, addig lesz vacak bikavér. Mert van rá igény és mert csak erre van pénz.

Mennyi akkor a jogereje a szabályzóknak, az értékeknek, a szigorúságra törõ klasszifikációnak, a miniszteri rendeleteknek, a kontroll-bizottmányoknak, a borvidéki borminõsítõnek és a superior-konzorciumnak, melyeknek ki kellene emelniük a Bikavért a gagyi híg vörös tengerébõl? A derûlátók szerint lesz megváltás, ha nem is a közeljövõben. A borúlátóbbak szerint ha egy jogszabály annyit ér, amennyi megvalósítható belõle, akkor a bikavér-regulák nem sokat érnek. A mérvadó, igényes borászok etikai megfontolásokból tartják magukat az eredetvédelmi regulákhoz, de azoknak a nagypincészeteknek, akik a silány terméket Bikavér néven, nagy mennyiségben értékesík itthon és külföldön, eszük ágában sincs piacot veszteni. A minõsítõ és ellenõrzõ bizottságok mûködése nem kielégítõ, nincs érdekvédelem, akadozik az összefogás, nincs közösségi marketing. Csökkent a kezdeti lobogás, lelassult a bikavér-átömlesztés, megint eltévedtünk a labirintusban, nem találjuk Minotaurust.

Forrás:
Deluxe
http://www.deluxe.hu