Badacsonyi Kéknyelû – és a Balatoni Kéknyelû?

És közben itt van a mi másik, még nagyobb tájegységünk, de ez meg még nem egy tájegység, hanem sok, mert van Badacsony, van Somló, a Káli medence, aztán a délbalatoni borászatok. Az, hogy Balaton, viszonylag koherens idegenforgalmi egység, a balatoni borvidék azonban egyelõre nem az. De azzá szeretnék tenni, akik a hónap elején megrendezték a Balatoni Borfesztivált.

Hogy hol? No, ez volt a második kellemetlenül logikus kérdésem, de erre már egyértelmû volt a felelet. Azért kellett a nagy Balaton helyett a kis Feneketlen tó mellett megrendezni, mert a Balaton melléki apró kis borfesztiválokra, van belõlük rengeteg, kizárólag az illetõ környék szûk köreibõl hívják meg a résztvevõket, így aztán a Balatoni Borfesztivált Budapesten kellett megrendezni, úgymond semleges területen.

De miért is lenne olyan fontos a balatoni borrégió, mint egységes, koherens borvidék? Ha amúgy annyiféle csodálatos, de eltérõ szõlõt termesztenek és bort készítenek errefelé? A válasz kicsit kiábrándító, mert most a jó magyar borból túl kevés készül, legalábbis egy fajtából egy vidéken. A magyar borászatot a nagy testvérnek szállított irdatlan mennyiségû és több mint gyatra tömegbor tette tönkre, a régi frazeológia szerint mondhatni a minõség átcsapott mennyiségbe, mostanra viszont annyira magához tért az ágazat, hogy átcsapott a mennyiség hiányába.

Van jó bor, de kevés ahhoz, hogy komoly szereplõje legyen a külpiacoknak. Persze ha lenne olyan, hogy Balatoni bor, ami így élne a nyugati vevõ fejében, akkor lenne megfelelõ mennyiség is az igazán jó termékbõl. Ez viszont úgy nem megy, hogy minden termelõ és minden borvidék csak a saját feje után, csak a saját céljait követve tör elõre, és csak a másik rovására tudja elképzelni a maga piaci sikerét. Beszélgetõtársaim szerint elsõsorban a jeles idõsebb borászokat kellene errõl meggyõzni, a feltörekvõ fiatalabb borászgeneráció már eléggé fogékony erre a logikára.

És még egy érdekes momentum, ami elsõre talán meglepõ, azok után, hogy sokan érthetõ mód félnek a 2011-es változásoktól, félnek attól, hogy a tõkeerõs külföldiek, ha majd megtehetik, felvásárolják, amit lehet. És mit mondanak erre higgadt balatonmelléki borászok? Hát hogy jöjjenek.

Az a gond, hogy a lehetséges szõlõterületnek csak mintegy egyharmadán terem most valóban szõlõ, ennek a területnek is egy része idõs emberek apró kis szõlõbirtoka. Jó lenne, ha magyarok vennék meg a kihasználatlan birtokokat, de nem biztos, hogy lenne elég komoly hazai befektetõ, egy dolog a föld, még sokszoros plusz költség, hogy abból szõlõbirtok legyen. Ha magyar befektetõ nincs, akkor lehet, hogy jön a külföldi, mint ahogy jött Tokajra, és sokat lendített is az ottani borászaton.

És a külföldi, a nyugati szõlõbirtokosnak már az lesz az érdeke, ebbe pedig képes lesz megfelelõ pénzt is beleölni, hogy piaca, jól fizetõ piaca is legyen a borának, nyilván ugyancsak nyugaton. És ennek a nyugati befektetõnek is az lesz az igazi, ha igazi minõségi Balatoni bort adhat el a minõségi piacokon.

Forrás:
Gazdasági Rádió
http://www.gazdasagiradio.hu