„Az ördög a részletekben bújik meg!”
A cikkben sajnos sok bántó tévedés és félreérthetõ megfogalmazás szerepel.
A cikkíró riporter sajnálatos fogalomválasztása miatt – „luxusipar”– már a felütés félrevezetõ.
A luxus szót a beszélgetés során egyszer sem használtam, a termékeinket végig a „minõségi” jelzõvel illettem. Lényeges ugyanis a különbség!
A luxus az, amit nem engedhet meg magának mindenki. A luxus nélkülözhetõ, nem biztos, hogy szükségünk van rá, vagy ha igen akkor is helyettesíthetõ egy ugyanolyan, fölösleges sallangok nélküli, tisztességes, másik termékkel, ami lényegesen olcsóbb!
A minõség pedig megbízhatóságot jelent. Az van benne, amit ráírtak! Használ, és nem szemfényvesztés! Tartós, nem pedig vacak!
Ha valaki ismeri a termékeinket és végiggondolja azokat, akkor tudja, hogy egyáltalán nem luxusról van szó!
Nyolcféle igazán jó gyógyteánk van. Van pld. vesetisztító, izületi gyulladást csökkentõ, van szívnyugtató hatású teánk. Nem tudom, hogy egy gyógytea miért lenne luxus!?
Van egy kiadónk, amelyik könyveket, irodalmi termékeket, folyóiratot jelentet meg. A szellemi életet élõ, értelmiségi ember számára ezek munkaeszközök. Az olvasás, mûvelõdés nem luxus!
De azt sem hiszem, hogy a minõségi csoki, egy pohár tisztességes bor, néhány csepp borecet a salátán, vagy egy kupica gyógynövénylikõr egy-egy családi alkalommal luxus lenne!
Ezek mind minõségi termékek, mert finomak, jó alapanyagból, tisztességes módon készülnek, igényesek, a beltartalom megfelel annak, amit a külsõ közvetít.
A minõség mellett pedig azért döntöttünk, mert mindig ezt csináltuk, és most is hosszútávon gondolkodunk. Hosszútávon gondolkodni, pedig egyáltalán nem luxus, hanem a jövõ garanciája.
Nagyon bántó a sok téves adat az írásban!
1945 elõtt a Fõapátságnak nem 600 ezer hektár birtoka volt, hanem csak 60 ezer katasztrális holdja!
Ma nincs 650 hektár új ültetvényünk, ahogy azt a cikkben olvashatjuk (ez a szám a Pannonhalmi Borvidéken ma található összes termõ ültetvény nagyságának felel meg).
Mindössze 52 hektár szõlõnk van és ebbõl csak 42 hektár az új telepítés.
A „ma már évi 300-350 ezer palackot adnak el” szintén téves adat! Majd ha az összes ültetvény termõre fordul, akkor lesz ennyi, de a 2007. évi szüretbõl még csak 200 ezer palack készül.
Nem a vállalkozási tevékenység eredménye 200 millió, hanem a vállalkozási tevékenység ÁRBEVÉTELE ennyi! Mindenki tudja, hogy az árbevétel nem egyenlõ az eredménnyel, hiszen léteznek ráfordítások is, a költségeket szembe kell állítani az árbevétellel…
Ám leginkább az zavar, hogy a cikk épp a lényeget nem közvetíti!
Arra törekszünk ugyanis, hogy az adottságainkat kihasználjuk, újjáélesszünk értékes, ám feledésbe merült tradíciót, és ezáltal forrásokat teremtsünk a közhasznú szolgálatunkhoz!
Hiszen a Fõapátság fõ tevékenysége továbbra is a lelkipásztori szolgálat, az oktatás és a nevelés gimnáziumainkban és kollégiumainkban, az idõsek és betegek gondozása szociális otthonainkban, a közgyûjtemények fenntartása, a kultúraközvetítés…
A cikk nem érzékelteti eddigi tapasztalatunkat sem, hogy ha a profán dolgokhoz spiritualitással közeledünk, akkor abból minõség és érték teremtõdik! Erre a folyamatra pedig egyáltalán nem találó pl. a „szentség helyett nyereség” megfogalmazás.
A legbosszantóbb az, hogy mindez elkerülhetõ lett volna, ha publikálás elõtt átolvasásra megkapom az anyagot.
Cirill atya
2008. augusztus 25.
Kapcsolódó weboldal
www.origo.hu/itthon/20080822-a-pannonhalmi-foapatsag-luxusipari-termekei-bor-likor-csoki-tea.html