Az Év Pincészete keményebb versenyt szeretne

– A hazai borászatokat valamiképpen ismerõket tán meg sem lepte, hogy a Vylyan lett az év pincészete. Ön hová helyezi a díjat?

– Ez a díj minden kollégámnak szól. Miután az elismerést három nagy hazai szakmai szervezet adja, természetesen sokra tartom, fontos nekem. De higgye el, mi is meglepõdtünk, amikor értesítettek. Ha értékelnem kell, azt kell mondanom, egyértelmûen valaminek a kezdeteként tekintek rá, mivel úgy vélem, utunk elején járunk.

– Két napja tart a szüret önöknél. Milyen lesz a termés? Milyen borokat zárhatnak hordóba, palackba? Az idei év borászati szempontból sajnos a káros lisztharmatról is szólt.

– E szempontból szerencsések vagyunk, a lisztharmat nagyobbrészt elkerült minket, igaz, amit lehetett, védekezésben meg is tettünk ellene. Ez az év számunkra amiatt különleges, mert a Pinot Noir-t kezdtük elõször szüretelni, amire még nem volt példa. Általában a portugiesert vagy a rosénak való kékszõlõt szedjük le leghamarabb. Szép, koncentrált termésnek, reményteljes szüretnek nézünk elébe, de a végsõ szót nem szívesen mondanám ki még, hisz egy élõ, változó dologról beszélgetünk.

– A borfogyasztás a gasztronómiai kultúra része, sokszor párosul mellé az egészséges jelzõ is, de vajon van-e egészséges mérték?

– Erre pontos ajánlások vannak, amelyek a férfiak esetében napi három egységrõl, a nõk esetében napi két egységrõl szólnak. Egy egység egy és másfél deciliter közt van. Vagyis a férfiak napi 3-4, a nõk napi két-három deciliter bort nyugodtan elfogyaszthatnak.

– A gasztronómiai kultúrához az is hozzátartozik, hogy minden ételhez megfelelõ bort válasszunk. Ezt csak nagyon kevesen engedhetik meg maguknak. Ajánlható-e olyan bor, amelyet kis túlzással egy egész menûsor mellé választhatunk?

– Azt szokták mondani, hogy amit szeretünk, bármihez szívesen isszuk, s ez így is van. A feladatra nyáron tán a legalkalmasabb egy könnyû, száraz vörösbor lehet, épp, mint egy jó portugieser.

– Állítólag a hazai borászok tartanak az olcsó, ám jó minõségû külföldi import boroktól. Ön is így van ezzel?

– Igen is meg nem is. Nyilvánvalóan versenyt jelent minden magyar termelõ számára az import, másfelõl viszont ráfér a hazai piacra a verseny élénkülése. Csak a magyar és külföldi borok versenye hozhatja meg a minõség emelkedését. Nem fordulhatna elõ, ami még manapság is megesik, hogy egy üveg bor korántsem váltja be az ára alapján hozzá fûzött reményeinket. Külföldön, ahol a verseny sokkal régebb óta tart, az azonos árkategóriájú borok minõségileg hasonlóak.

– Itthon sokra tartjuk a magyar borokat, ám a világban kevéssé ismertek, mi ennek az oka?

– A magyar borok ugyan egyre jobbak, azonban a bor divatcikk, és a magyar borok a világban egyelõre nincsenek divatban. A nálunk jóval nagyobb bortermelõ országok jóval elõttünk járnak. Hosszú és küzdelmes út jósolható a magyar termelõknek addig, amíg a magyar bor bekerül a világ körforgásába.

Forrás:
BAMA.hu
http://www.bama.hu