Az EU-ban bitangul nincs szükség a magyar borokra!
Tizennyolc év után kivágatta az összes szõlõjét, mivel nem érte meg a veszõdséget. Miért fáradt bele a munkába, a fagyok vagy inkább a piaci helyzet lehetetleníti el jobban a munkáját?
Körülbelül ezer oka vannak, hogy miért vágtam ki a szõlõket. Nyilvánvalóan a gazdasági körülmények közrejátszottak, hogy 2002-ben és 2005-ben is voltak különbözõ méretû téli fagyok. Emlékszem, hogy 2003-ban nagyon sokat kopogtattam a segítségért. Sok kollégáimnak, termelõnek újra a nulláról kellett kezdenie. Az utóbbi idõben gyakorlatilag minden évben veszteséget termeltünk. Itt volt a vége!
Egyébként az, hogy nem lesz saját szõlõterületem, igazából a borászatot nem érinti, hiszen több mint tíz éve kialakult már egy olyan kapcsolatrendszer, ami biztosítja a szõlõvásárlást. Ez nem csak idehaza, hanem a világon mindenütt így van. Azok a sztárborász kollégák, akik Magyarország különbözõ helyein borászkodnak, a saját szõlõtermelésükhöz ugyanúgy vásárolnak szõlõt, esetenként nem is keveset.
A magyar szõlõsgazdák 1436 hektárnyi ültetvény kivágására kaptak engedélyt Brüsszeltõl. Ez azt jelenti, hogy jövedelmezõbb borászként nem bort termelni?
A rendszerváltás után a magyar szõlõ-és bortermelés óriási válságot élt meg. Nagyüzemi szõlõtermelésbõl kellett privatizálni és a privatizált birtokok többnyire nagyon kis birtokok lettek. Kevés olyan rentábilis méretû,már a globális világhoz is alkalmazkodó üzemet találunk az országban, ahol minden rendben van és bármely válságot képes túlélni. A nagyüzemek finanszírozása sok esetben nem is a szõlõ- , borágazatból és az ehhez kapcsolódó tevékenységbõl adódik, hanem egészen máshonnan származó jövedelmekbõl.
Tokajhegyalján számtalan példa van arra, hogy a birtokok tulajdonosai mögött sok esetben bankárok, biztosító társaságok vannak és gyakorlatilag ezek finanszírozzák a termelést. Így aztán teljesen összehasonlíthatatlan a két dolog, mert az egyikük megpróbál a szõlõ és borágazat nyereségébõl élni, fennmaradni, és fejleszteni. Míg mondjuk egy kedvezõbb körülmények között elhatározás kérdése lenne, hogy a borász milyen fajtákat telepítsen és az a piacon hogyan jelenjen meg.
Brüsszeltõl milyen pénzbeli támogatást remélhetnek a gazdák?
Összességében nem tudom, hogy mennyi támogatást kapnak a termelõk Brüsszeltõl. A támogatott kivágások száma önmagában nem nagy szám. Az EU-ban ,már évtizedek óta borfeleslegek halmozódtak fel, amik a piacon eladhatatlanok votak. Pontosan ezért a magyar borokra az EU-nak bitangul nem volt szüksége!
Az ültetvények kivágásának támogatását a politikai vagy a gazdasági indokok ösztönzik jobban?
Az EU közösségi országaiban, ahol szõlõtermelés és borászkodás folyik, törvények vonatkoznak minden termelõre. Nálunk teljesen aránytalan minden, ami abból is következik, hogy a franciák hallatlanul védik a szõlõterületeiket. Õk a legritkább esetben veszik igénybe ezt a támogatást. A franciák inkább azt tették, hogy az egyszerû szõlõfajtákból készített tömegborokat, amiket eladtak, késõbb átoltották egy olyan fajtára, ami kevesebb mennyiségre ad megfelelõ minõséget. Vagy a régi ültetvényeket kivágták és olyanokkal telepítették be, melyek nagyobb minõséget adnak kevesebb mennyiségért. Ez egy picit segíti azt, hogy az EU-ban ne jelenjen meg olyan nagy mennyiségû borfelesleg.
A magyar politika számlájára írható az, hogy mi nem tudjuk orvosolni a borfelesleget?
A magyar agráriumnak igazából nincs egy komoly, átgondolt elképzelése. Ez azért szomorú, mert Lengyelországban úgy tûnt-legalábbis a felszín azt mutatta- hogy õk jobban állnak, mint mi, pedig számos országnál jobbak az adottságaink.
Milyen következményekkel jár az, hogy az egri tõkéket és a történelmi borvidéken levõ ültetvényeket kivágásával, nem tudunk minõségi borokat exportálni?
Húsz évvel ezelõtt nagyobb bormennyiséget állítottunk elõ. Manapság a régi mennyiségnek a töredékét exportáljuk. Ugyanakkor az EU csatlakozás után behoztuk az olasz borokat, és az egyéb gyengébb minõségû italokat. A chilei, és dél-afrikai borokról már nem is beszélnék, hiszen õk ráadásul nem is EU-tagok. A borvásárlással a bor elõállítási országát, az ottani termelõt finanszírozzuk. A fogyasztóknak meg kellene tanulniuk, hogy van magyar termék a piacon. Jobban kellett volna és kellene védeni a hazai agráriumot.
A magyar borok feltudják venni és egyáltalán felakarják-e venni a versenyt a chilei, dél-afrikai borokkal?
Ma már a magyar borok zömét a számunkra teljesen idegen vállalkozások értékesítik,nyilvánvalóan úgy, ahogy a kereskedelmi filozofiájukba belefér. Innentõl kezdve az a kis vállalkozás elég merész, amely gyakorlatilag mer azzal foglalkozni, hogy õ palackozza a bort, ami a szakmai kultúra teteje. A magyar bor gyakorlatilag nem jut arra a piacra, ahol versenyezhetne a többi külföldi borral.
Önmagában nem lenne baj, hogy itt vannak a világ különféle országaiból importált borok, mert tényleg klassz megkóstolni azt, hogy egyes helyeken hogyan készítenek bort és az milyen ízû. Bár erre megint csak jó példa Franciaország, ahol a világ minden borából kaphatunk, mégis a francia az francia bort iszik, ez biztos.
Meg kellene erõsödni a magyar szõlészetnek, borászatnak, hogy valódi versenytársai legyenek a külföldieknek.
Magunkon kellene segíteni. Arról nem is beszélve, hogy vidéken nagyon sok elhagyott, parlag terület van. Ez önmagában irritáló. A gazdasági körülmények olyanok, hogy számos kiváló területet parlagon hagyunk. A termelõk nem lettek lusták, csak lassan elfogy az a társaság, akinek a szürkeállományában még ott van, hogyan kell termeszteni. Attól, hogy nem jövedelmezõ az ágazat, a fiatalok nem követnek bennünket. Talán az államnak nem kellene meghozni azt az irdatlan sok törvényt, amivel sok esetben korlátozzák a tevékenységünket.
A kormány hogyan segíthetne a magyar borászok helyzetén?
Azzal, hogy ha lenne egy olyan szándéka, ami a magyar mezõgazdaságot komolyan véve, egy terv mentén haladna valamilyen irányba. Nyilvánvalóan a jó irány az, hogy ne hárommillió sertés legyen ebben az országban, hanem tízmillió. Emellett nem külföldi tejet kellene innunk, hanem magyart. Ezek mindazért szomorúak, mert a termelõk ezeket már elõállították. A magyar termelõknek akkoriban volt jövedelme, ebbõl adóztak. Ha mindez most is így történne, akkor a magyar államháztartás sem így állna, mint most. Kétségtelen, hogy nem a magyar mezõgazdaság fizet a legtöbbet a büdzsébe. Most a teljesítõképességét tekintve sokkal alulmúlva teljesít.
A közvélemény azt hiszi, hogy a magyar szõlõtermelõk egyszerûen úgy ellustultak, hogy arra számítanak, hogy az EU-ból kapott pénzbõl élnek meg ezután. Szó sincs róla! Még nem is voltunk az EU tagja, mikor már elkezdõdött a magyar szõlõterületek fogyása.Húsz évvel ezelõtt százharminc hektárunk volt, míg most ötven-hatvan ezer. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor könnyen elképzelhetõ, hogy húsz év múlva semennyi hektár nem lesz. Látszik, hogy nem a termelõkkel van a probléma. Meg kellene teremteni a szõlõtermelõknek azt a lehetõséget, gazdasági körülményeket, hogy értelmesen, okosan és nyilvánvalóan jövedelmezõen lehessen ezt az ágazatot vinni.
A jövõben is további szõlõtõkék kivágására számíthatunk vagy az EU-ban nagyobb igény lesz a minõségi borokra?
Elõször is nem kellene több szõlõtõkét kivágni, de ez csak akkor lehetséges, ha a körülmények olyanok, hogy eredményesen lehet a termelést folytatni. Beszélhetünk bármirõl: jövõrõl és minden egyébrõl, hogy ha ugyanannyiba kerül nekem egy szõlõ elõállítása, mint amennyiért eltudom adni, akkor számomra még mindig semmi nyereségem nincsen. A gazdasági körülményeknek és a szabályzatnak kell változni, a piacra jutás felételeiben kellene segíteni, hogy a hazai termelõ itthon eltudja adni a borát. A szaktárca ugyanannyira segíthetne, mint annak idején.
Látok perspektívát és hiszek abban: a magyar borászok arra a lehetõségre várnak, hogy megmutathassák, õk minden évben nagyon szép produktumokat hoznak létre , amire az egész ország büszke lehet, nem csak mi magunk.
A gyümölcsözõ családi gazdaság
A Somodi Borgazdaság Kft. 1991-ben alakította Somodi Sándor és leánya Somodi Szilvia. Jelenleg 7 hektár szõlõterületen gazdálkodnak. Itt két fajtát termesztenek, a Chardonnayt és a Rajnai rizlinget. A családi üzemméret lehetõvé teszi, hogy a bor elõállításának minden fázisa gondosan ellenõrizhetõ legyen. Tehát a szõlõtermesztéstõl, a borkezelésen át, a palackozás és a marketing munkáig mindent a család végez.
Forrás:
HírExtra
http://www.hirextra.hu