Áremelést jósol az év fiatal borásza – Fehérborok nagy tételben már nincsenek a piacon

A 37 éves borász szerint az elmúlt évek árcsökkenései után most 10-20 százalékos bordrágulás jöhet. A sok csapadék ellenére a fehérborok csúcs közeli minõséget hoztak Egerben, a vörösek azonban a közepes és a jó közepes kategóriába sorolhatók, vagyis nem közelítik meg a legjobb évjáratokat. A magyar szõlõfajtáknak – állapította meg – sokkal erõteljesebb dominanciát kellene biztosítani, Egerben pedig nagyobb teret kellene engedni a fehér boroknak. „A borvidék az alap, mi pedig bábuk vagyunk egy olyan sakktáblán, ahol lehet jól és rosszul is játszani” – fogalmazott.

– Az elismerés közelmúltbeli átvételekor azt nyilatkozta, meglepte, hogy az internetes szavazók Önt választották 2010 legjobb fiatal borászának. Mégis minek tulajdonítja a szavazási eredményt?

– Egyértelmû, hogy elsõsorban az egri borvidéknek és boroknak köszönhetem az elismerést. Hiába jó borász ugyanis valaki, jó borvidék nélkül nem érhet el kiugró eredményeket. A borok pedig természetesen azért fontosak, mert azok jutnak el a fogyasztókhoz. Nyilvánvaló, hogy akik rám szavaztak, megszerették a boraimat. A másik ok talán az lehet, hogy másként gondolkodom, mint a legtöbb borász. Míg például a világban egyre inkább a reduktív, gépiesített technológiákat alkalmazzák, a mi borászatunk – hagyományos módon – kizárólag fahordókat használ. Emellett azt vallom, hogy a magyar szõlõfajtáknak sokkal erõteljesebb dominanciát kellene biztosítani, Egerben pedig nagyobb teret kellene engedni a fehér boroknak.

– Számít-e arra, hogy a fiatal borász cím saját pincészetében üzleti szempontból is elõrelépést hozhat?

– Természetesen. Azt várom, hogy pincészetünk ismertsége az idén növekszik és ezzel az egri borvidék hírnevét is öregbíteni lehet. Mindig is azt hangoztattam, hogy a borvidék az alap, mi pedig bábuk vagyunk egy olyan sakktáblán, ahol lehet jól és rosszul is játszani.

– A jelek szerint az egri borászok egyre jobban „sakkoznak”, hiszen tavaly a szintén egri Bolyki János kapta – megosztva – az év fiatal borásza díjat. Ön szerint minek köszönhetõ a látványos borvidéki javulás?

– E megállapítást szeretném pontosítani: 2009-ben az év borásza is egri termelõ, Lõrincz György lett, így tehát a borvidékrõl rövid idõn belül hárman kaptunk rangos elismerést. A háttérben az állhat, hogy Eger mára biztos lábakon álló borvidékké vált, bár kétségtelen, hogy a 6 ezer hektáros, sokszereplõs nagy területen az érdekeket olykor nehéz összeegyeztetni. A 90-es évek rendszerváltozása óta húsz év telt el, így talán késõn ébredtünk csipkerózsika álmunkból, de az elvégzett munka mára egyérzelmûen kezd beérni.

– Mégsem tekinthetõ ennyire egyöntetûnek a kép, hiszen – szintén 2009-ben – borhamisítási ügybe keveredett Vincze Béla, aki korábban az év bortermelõje is volt. Mennyire „tiszta” ma az egri borvidék?

– Errõl az esetrõl nem szeretnék nyilatkozni. Furcsa körülmények között, hirtelen felkapott és gyorsan elcsitult ügy volt, amelynek talán nem is volt igazi alapja. Általánosságban azt mondhatom, hogy Eger olyan borvidéknek számít, ahol az eredeti arculatot sikerült megõrizni. Lehetséges, hogy a fejlõdésben azért is haladtunk lassabban, mert itt nincsenek „ügyeskedõk és trükközõk”. Amit viszont tudunk, azt biztosan nyújtjuk a borfogyasztóknak.

– Ha az elmúlt évek eredményeit vesszük figyelembe, hol lehetne elhelyezni az egrit a hazai borvidékek között?

– Minõségi szempontból a borvidékeket nem lehet összehasonlítani, mert általában más stílusú borokat készítenek. Ismertségi alapon viszont szerintem az egri borvidék az elsõ három között szerepel a villányi és a szekszárdi mellett, és a borforgalmazásban is jelentõs szerepet tölt be. Összehasonlítások helyett lényegesebbnek tartom azonban, hogy az emberek egyre inkább megszeressék és elismerjék az egri borokat, bár ehhez kétségtelenül szükség van a borkultúra fejlesztésére is.

– Kérdéses, hogy a tavalyi évjárat mennyire lesz alkalmas a borok népszerûsítésére a rendkívül csapadékos idõjárás miatt. Önök milyen borminõségre számítanak?

– A fehérborok csúcs közeli minõséget hoztak Egerben, a vörösek azonban a közepes és a jó közepes kategóriába sorolhatók, vagyis nem közelítik meg a legjobb évjáratokat. Nagyobb gond, hogy a mennyiség csak 10-20 százaléka lett a vártnak. A Demeter Pincészet régi családi borászatként mûködik, amelyben én a szakmai munkát vezetem. Összesen húsz hektáron gazdálkodunk és évi 50-70 ezer palack bort készítünk, amelynek 30 százaléka fehér, 70 százaléka pedig vörös. Az elõbbiek közül fõként olaszrizlinget, hárslevelût, chardonnayt és rajnai rizlinget, míg a vörös fajtákból kékfrankost, medocot, cabernet frankot és merlot termelünk. Fontosnak tartjuk a bikavérkészítést is, de szeretnénk a fehérborok részarányát is növelni. Jó iránynak tartjuk, hogy a hegyközségi tanács tavaly úgy döntött: közös fehérbor márkát hoz létre Egri Csillag néven. A borvidékrõl származó elsõ ilyen cuvéek – amelyek négy borfajtát tartalmazhatnak – elõször a nyáron jelennek meg a piacon, és akkortól lehet majd azokat minõsíteni is.

A statisztikák szerint a hazai piacon egyre nagyobb gondot okoz a növekvõ olasz borimport, amelynek egy része ráadásul illegális csatornákon jut el a fogyasztókhoz. Mennyire tartja zavarónak a behozatalt?

– Nem ismerek pontos statisztikákat, de nyilvánvaló, hogy meg kell birkózni a helyzettel. Figyelembe kell venni azonban, hogy nem tudjuk felvenni a versenyt az egy eurós palackonkénti árú olasz vagy spanyol tömegborokkal, mert ezekben az országokban a sok napsütés miatt hektáronként kétszer-háromszor több szõlõ terem, így az önköltség is ennyivel kevesebb. Ezért nekünk arra kell törekednünk, hogy minõségi borokat állítsunk elõ.

– A tavalyi gyenge szõlõtermés miatt többen felvetik, hogy az idén bizonyos borokból hiány is kialakulhat a hazai piacon? Ön szerint is kritikus a helyzet?

– Azt tapasztaljuk, hogy fehérborokat folyó kiszerelésben már nem lehet nagy tételben kapni a hazai piacon és a vörösborkínálat is jelentõsen csökkent. Ez azonban egyelõre nem jelenti azt, hogy tényleges hiány lenne, hiszen a korábban lepalackozott borok még kielégíthetik a kereskedelemi és vásárlói igényeket. Az viszont elképzelhetõ, hogy szeptemberre egyes termékkategóriákban – fõként a fehérboroknál – kifogynak a készletek.

– Sokak szerint „benne van a piacban”, hogy most jelentõsebb boráremelést lehet végrehajtani. Ön mekkora drágítást tartana szükségesnek?

– Áremelkedésre mindenképpen számítani kell, amelynek mértéke – termékektõl függõen – 10-20 százalékos lehet. Jól megfigyelhetõ, hogy a ’90-es évektõl 2005-ig a borok folyamatosan drágultak, azóta azonban az átadási árak stagnáltak vagy csökkentek, ezért ma a bortermelõk a bolti árak töredékét kaphatják csak meg. Mivel forráshiány miatt a fejlesztések sok helyütt elmaradtak, a pincészetek tízéves traktorokkal, régi présházakkal, szivattyúkkal és hordókkal dolgoznak. Jórészt banki forrásokból kénytelenek elõteremteni a támogatási pályázatokhoz szükséges önerõt is, így késõbb a hitelterheket kell nyögniük.

Forrás:
Agromonitor.hu
http://www.agromonitor.hu