Amerikai borban úszhat Európa

A megállapodás, amelyet az EU mezõgazdasági miniszterei 2005 decemberében hagytak jóvá, 20 évi tárgyalás után született meg. Ennek köszönhetõen az európai bortermelõk az EU reményei szerint tovább élénkíthetik amerikai exportjukat. Az EU az USA-ba évente több mint 2 milliárd euró értékû bort exportál, ami az európai borkivitel mintegy 40 százalékának felel meg.

A megállapodás fõ eleme, hogy egyes európai bornevek – mint például a portói, a sherry és a kizárólag a Champagne borvidékrõl származó, pezsgõ megnevezésére szolgáló champagne –, amelyek Amerikában jelenleg „félgenerikus” (gyûjtõnév jellegû) árunévnek minõsülnek, ezentúl védelmet fognak élvezni, és mások általi használatuk korlátozások alá fog esni. Az Egyedült Államok kötelezettséget vállal arra, hogy megváltoztatja ezen elnevezések jogállását annak érdekében, hogy használatuk a jövõben az EU-ból származó borokra korlátozódjon. A bormegállapodás értelmében az Egyesült Államok és az Európai Unió „eredetnévként” ismerik el egymás borainak a nevét. Az amerikai kormányzat pedig javaslatot tesz a Kongresszusnak 17 európai bor (Burgundy, Chablis, Champagne, Chianti, Claret, Haut-Sauterne, Hock, Madeira, Malaga, Marsala, Moselle, Portói, Retsina, Rajnai, Sauterne, Sherry és a Tokaji) státuszának megváltoztatására. A státusz megváltozása azzal jár, hogy korlátot szabnak majd e bornevek használatának.

Elfogadottá válnak továbbá olyan, az Egyesült Államokban már jelenleg is alkalmazott borkészítési eljárások – például a fémhordóban, faforgácsok között készített bor –, amelyekre nem vonatkoznak EU-s szinten megállapított eltérések. Ilyen eljárással elõállított bort azonban az USA majd csak a jelenleg gyûjtõnév jelleggel alkalmazott bornevek jogállásának megváltoztatását követõen exportálhat. Ezzel megnyílhat az út az eddig tiltzólistán levõ amerikai borok európai forgalmazása elõtt. Az új egyesült államokbeli borkészítési eljárásokat elemezni fogják, és csak abban az esetben fogadják el õket az EU-ban, ha semmiféle kifogás nem merül fel velük szemben. Ez nem jelent kölcsönös elismerést.

A megállapodásban az Egyesült Államok elfogadta az uniós címkézési szabályok alapelveit és beleegyezett, hogy a borkereskedelmet érintõ kétoldalú viták megoldását a vitarendezõ mechanizmus helyett informális kétoldalú konzultációkon próbálja majd elérni. Az USA bizonyos feltételek mellett és korlátozott idõre 14 hagyományos európai kifejezést is használhat (chateau, classic, cream, fine stb.).

Az alku része, hogy az uniós borexportot – a 7 százalékosnál gyengébb alkoholtartalmút is beleértve – mentesíteni fogják a 2004 vége óta hatályban lévõ amerikai tanúsítási elõírások alól. Cserébe a 17 fent nevezett európai bor státuszának megváltoztatása után az amerikai borok is egyszerû tanúsítási eljárással néznek majd szembe az európai piacon.

Az Egyesült Államokban a mai napig speciális szabályok vannak érvényben, amelyek értelmében, ha valaki bejelenti, hogy például a Tokaji nevet használni kívánja, márkanévi védelemben részesül.

Mivel Amerikában a szellemi tulajdonjogokat rendkívül komolyan veszik, ezért szakértõk szerint a várható magánjogi perek sokasága miatt arra nem volt esély, hogy a Tokaji-, vagy a Burgundi név használatára korábban engedélyt kapó termelõktõl ezt a névhasználati jogot utólag megvonják. Ennek fényében már az is sikerként könyvelhetõ el, hogy az Egyesült Államok vállalta, a jövõben nem ad ki újabb névhasználati engedélyeket, ilyen módon gátat vetve a „Tokajik” terjedésének. Az USA-ban egyébként „Flame Tokaji” néven hoznak például forgalomba egy bort.

Forrás:
Figyelõ
http://www.fn.hu