Aki ma libát nem eszik, éhezik

A somogyi népszokások nagy ismerõje Király Lajos. Tõle tudjuk azt is, hogy Márton napja régóta jeles ünnep hazánkban; az Árpád-korban az õ képét festették Szent István zászlóira, s Szent Márton a védõszentje a magyar kereszténység bölcsõjének, a pannonhalmi apátságnak. A 316-ban Savariában, a mai Szombathelyen született Szent Márton nevét Somogyban a fonyódi, táskai, vörsi, fonói és csökölyi templom, valamint a polányi kápolna viseli.

A Márton-naphoz kötõdõ legrégebbi hagyomány a hízott lúd fogyasztása. A legenda szerint amikor a szerény Mártont püspöknek akarták megválasztani a hívei, akkor ezt elutasította és elbújt a ludak óljába. A gágogásukkal azonban elárulták.

Márton napján a zamárdi tájházban évek óta libát sütnek, hogy annak csontjából megállapíthassák; sok hó hull-e a télen. Ha fehér a csont, akkor hideg és fehér lesz ezen évszak jellemzõje, ha fekete, akkor esõs. Kapolyon úgy tapasztalták: ha fehér a vidék Márton-napkor, akkor enyhe lesz a tél s fordítva.

Buzsákon az a szokás járta, hogy kötegnyi fûzfavesszõvel végigjárták a pásztorok reggel a falut, s egy-egy vesszõvel megütögették az állatokat, hogy azok egészségesek legyenek. Nagy a tét ezen a napon Csökölyben is, hisz az itten keltezett mondás szerint aki most libát nem eszik, az egész éven át éhezik. Sok fiatal persze már nem ismeri az öregek ezen \”rögeszméit\”. Évrõl évre ápolják ugyanakkor a hagyományt például Somogy-sámsonban 1997 óta a helyi plébánosnak és egy német betelepülõnek köszönhetõen; lampionokkal vonulnak fel s a templom elõtt perecet osztanak. S bizonyára jól járnak azok a Katalin-bálra készülõdõk is, akik hiszik a törökkoppányiak vélekedését: szerintük amilyen az idõ ma, Szent Márton napján, olyan lesz majd két hét múlva, Katalinkor is.

Forrás:
Somogy Megyei Hírlap
http://www.somogymegyeihirlap.hu