A zalai borvidék gyöngyszemei
[tn_3_bal.jpg] A borvidék
A zalai borvidék nem nagyon ismert, nem az a terület, ahonnan a szakértõ, az ínyenc vagy akár a mindennapok embere szívesen kóstolna. Persze a kíváncsiság sokakat hajt, de a csalódás és a hírnév sokakat még inkább visszatart. A Pannon-tenger terült el itt valamikor, így a talaj jellemzõen meszes. Amilyen a talaj, olyan a bora is, de befolyásoló tényezõ az idõjárás is. Itt az idõjárás nem kényezteti el a szõlõsgazdákat. A vidékre jellemzõen sok esõ esik, éves szinten átlagosan 700-800 mm, a napsütéses órák száma elég csekély a többi régióhoz képest, 1800-1900 óra évente. Éppen ezért kemény, határozott savgerincû és magasabb alkoholtartalmú borok jellemzik Zalát. A savak nem égnek el a napon, és a késõi szüret miatt az alkoholtartalom is magasabb lesz. Ez nem az a fajta bor, amit az emberek többsége kedvel, mégis ha az adottságokat figyelembe véve készülnek el, izgalmas tételek születhetnek szakértõ borászok és ügyes üzletemberek segítségével.
Ezeknek az izgalmas tételeknek szegõdtünk a nyomába. A zalai borvidék nagyon rejtõzködõ. Már majdnem úti célunkhoz értünk, s még egyetlen szõlõt sem láttunk. Keresztülhajtottunk egy-két falun, mire a távoli lankákon feltûntek az elsõ tõkék. Hideg, esõs idõ volt. Milyen más lehetne Zalában? A birtokhoz érve a zord idõt feledtetõ látvány tárult elénk. Hosszú sorokban a szõlõk, gondozottan, megmetszve. Egy nagy épület, mely egyszerûségével ragadott meg. De ami igazán fenséges volt, az távolban megmutatkozó Kis-Balaton. Olyan béke és harmónia fogadott minket, mely kellõen megalapozta a napot. Megérkeztünk a Cezar Pincészethez.
A pincészet és a borok
Érkezésünkkor Stefan Csaszar mosolyogva fogadott minket. Kellemes akcentusa arról tanúskodott, hogy sokáig élt külföldön, Svédországban. Gasztronómiával foglalkozott, a királyi család szakácsa volt. Értett az ízekhez, zamatokhoz. Nem csupán egy üzletemberrel álltunk szemben, hanem egy olyan elhivatott emberrel, aki szeretné megmutatni, hogy összefogással, céltudatossággal, kitartással, megfelelõ tudásháttérrel és becsületesen ezen a vidéken is lehet jó bort készíteni. A svéd mentalitás átitatta egész személyiségét, s megjelent hozzáállásában, munkájában, és ahogy késõbb megtapasztalhattuk, boraiban is. Arc poeticája: „Igaz ugyan, hogy a pezsgõgyártás megelõzte a bortermelést – legalábbis az én esetemben – de már azokban az években, amikor megvásároltam s felvirágoztattam Pécsett, 1995-ben a Littke Pezsgõgyárat, gondolkodtam el azon, hogy a pezsgõ mellé kellene bor is. De nem akármilyen. Nem tucat termék, nem hamis íz kavalkád, hanem minõségi ital. Amolyan prózaian egyedi, magyar, családi bor. Amely olyan szõlõszemekbõl s eljárásokkal készül, amiben nemcsak tudásom, munkám, hanem lelkem is benne van.”
[tn_2_bal.jpg] Belépve az épületbe pezsgõ és pogácsa várt az asztalon. Nyíltak a palackok, Fünfkirchen, palackos erjesztésû száraz, fehér pezsgõ. A gyöngyözõ folyadék a pohárban, pohár a kézben. Ismerkedtünk egymással. A pezsgõ és én. A tulajdonos és a társaságunk. Néhány alapvetõ információ, melynek egy része csendben elosont a fül volna a fül mellett, ha minden érzékemmel a pezsgõre koncentrálok. Színre fogott meg elõször, aztán illatra. Chardonnay és nektár. Akár egy szaftos, érett gyümölcs. Nagyon nyárias volt mindkettõ. Íze harmonikusan illeszkedett illatához, színéhez. Jól esett kortyolni, jól esett Stefant hallgatni.
[tn_4_kozep.jpg]
A pezsgõkóstoló után rövid sétára indultunk, a pince felé vettük az irányt. A hatalmas terembe érve óriási acéltartályok vettek körbe minket. Hordómintákat kóstoltunk. Elsõnek egy rozét Cabernet Sauvignonból és Pinot Noir-ból. Még most kerülnek majd palackozásra. Aztán a vörösborok következtek. A borászat kizárólag csak hat fajta kékszõlõt termel, és ebbõl készíti fajtaborait. Ezek a Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, Merlot Syrah, Merlot és Malbec. A borász Chilébõl érkezett. Luis Alberto Fuentes Santelices. Kellemes humora, mosolya mögött szakértelem és valami játékosság rejtõzött. Stefan volt az üzletember, aki saját bevallása szerint számokban gondolkodik, Luis a borász, aki bár latin-amerikai, a borok mégsem újvilági jellegûek, de eltérnek a magyar sztenderdtõl. Épp olyanok, amilyennek Stefan elképzeli. Így fogalmazott Luis-zal kapcsolatban: „Õ a borász, én csak beledumálok.” Így tehát harmonikus párost alkotnak.
A borászat akár 1 millió liter bor feldolgozására is alkalmas. 100 hektárnyi területrõl szüretelnek. A birtokon a vörös szõlõ telepítése 2001-ben kezdõdött el, s 2006-ban fejezõdött be. Jelenleg 4500 hl-t termelnek, ebbõl 40 000 palack lesz. A megtermelt bor 60%-a exportra megy, a fõ felvásárló Németország, Svédország és USA. A vendéglátóipari egységek felé nem palackban, hanem 10 literes bag in boxban szállítanak. Hazánkban szokatlan csomagolása a bornak, de beválik és kedvelik a vásárlók.
[tn_7_bal.jpg] Kóstoltunk jobb és kevésbé jobb tételeket 2011-bõl, 2012-bõl. Cabernet Sauvignon-t, Merlot-t, Malbecet. Kóstoltunk szûz termést is. Ígéretesnek tûnt. Érdekes volt megtapasztalni a bort abban az állapotában, amikor még nincs kész, egy kicsit nyers, de ott sejlik benne a kiváló tartalom. Engem az illatok fogtak meg leginkább. Gyümölcsözön némi lekvárossággal. A hordóminták kóstolását ebéd kísérte. A bõséges és igazán ízletes ebéd mellé palackos borok kerültek kínálásra. A borsor: Cabernet Sauvignon 2007, Cabernet Franc 2008, Syrah 2008, Malbec 2008, Merlot 2008.
Meglepõek voltak az ízek, zamatok, aromák. Meglepõen jók. Omlott össze minden elõítélet, ami eddig ezt a borvidéket kísérte, s felmerült bennem a kérdés: vajon miért nem ismerik még õket? Miért nem ismerik, szeretik az emberek a zalai borokat? Némely bor különleges érzéssel lepett meg. Egyes vörösbor csendesen közeledett, lassan és finoman kerített hatalmába, lassan mutatta meg magát, egy másik pedig rögtön lerohant, bevetett mindent, hogy az elsõ pillanatban már ledöbbenjek, és akarjam. Õket kóstolva azt éreztem kerek a világ, nekem most itt kell lennem. Ebéd után mindenki félrevonult a gondolataival. Halkan indult csak meg újra a beszélgetés. Érzések, élmények, tapasztalatok, megfigyelések cseréltek gazdát.
[tn_10_kozep.jpg]
A pincészet nemcsak pezsgõgyártással és borkészítéssel foglalkozik, hanem olyan termékek készítésével is, melynek az alapanyaga maga a szõlõ, törkölypálinka, szõlõmag-olaj, balzsamecet. Személyes kedvencem a narancsos balzsamecet volt. Egybõl ötletek reppentek fel, miféle ételhez és hogyan lehetne használni. S bár az ebéd bõséges volt, ismét kezdtünk éhesek lenni. A délután lezárásaként a párlatokat kóstoltuk, különbözõ szõlõfajták (pl. merlot) párlatait, törkölypálinkáit.
Különbözõ helyekrõl érkeztünk, különbözõ tudással és érdeklõdéssel, különbözõ ízléssel, de hasonlóan jó érzéssel és kellemes emlékekkel távoztunk. Kell ez a különbözõ látásmód, hisz nem a szakmához, nemcsak a szakmához akarunk szólni, hanem az emberekhez, azokhoz az emberekhez, akik legalább annyira különbözõek, mint mi és eléggé nyitottak ahhoz, hogy belekóstoljanak az ismeretlenbe.
Kele Renáta