A szõlõsgazdák nyakán maradhat a termés

A tavalyinál jobb a hozam, magas mustfokokkal, miközben a savak sem égtek el – lelkendeznek a borászok az idei termésrõl, ha csupán annak mennyiségérõl és minõségérõl esik szó. A nyár végi lisztharmatfertõzésen (HVG, 2008. szeptember 13.) a jól felkészült termelõknek sikerült nagyobb termésveszteség nélkül úrrá lenniük, a gyakoribb permetezés viszont ötödével növelte költségeiket. Eközben a szõlõárak a tavalyihoz képest 20-25 százalékkal csökkentek. Ráadásul a legnagyobb borfeldolgozók közül kettõ is megroggyant: a nevét Integrált Borgazdasági Zrt.-re változtató – a háromszáz helyi szõlõtermelõnek még a tavalyi és a tavalyelõtti felvásárlás után 80 millió forinttal tartozó – Egervin az idén nem vásárol fel egyetlen gramm szõlõt sem, a 2002-ben az év pincészete díjat elnyerõ nagyrédei Szõlõskert Zrt. pedig felszámolási eljárás alá került, ám ennek ellenére megkezdte a felvásárlást.

Nem sokkal rózsásabb a helyzet más borvidékeken sem. A 3300 hektáros balatonboglári borvidéken csupán 1100 hektárról veszi át a termést a vele szerzõdött gazdáktól a Balatonboglári Borgazdasági Zrt. Mészáros Lászlóné, a helyi hegyközségi tanács titkára szerint ezt legalább – tekintettel a hosszú távú szerzõdésekre – a tavalyi árnál csupán 10 százalékkal olcsóbban teszi.

Sem a termés mennyisége, sem a pincékben lévõ borkészletek nem indokolják, hogy ilyen piaci feszültségek legyenek – mondta a HVG-nek Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) fõtitkára. A HNT 3,5 millió hektoliter körüli bortermést vár, miközben a borkészlet 2,1 millió hektoliter. Horváth úgy véli, nincs ebben semmi drámai, mert bár az átmenõ készlet a tavalyinál 300 ezer hektoliterrel nagyobb, három éve például több mint 3 millió hektó óbort tároltak a pincékben szüret idején. Az igazi gondot tehát nem a készlet, hanem az import okozza, mégpedig a gyanú szerint a hivatalos statisztikákban ki sem mutatott behozatal. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint az elmúlt évben 217 ezer hektoliter bor és 40 ezer hektó pezsgõ érkezett külföldrõl Magyarországra, amibõl a legnagyobb beszállító, Olaszország részesedése 144 ezer, illetve csaknem 20 ezer hektó volt (lásd grafikonunkat). Csakhogy az olasz statisztikákat böngészve kiderül, hogy azokban Magyarországra irányuló exportként ennél lényegesen többet, 400 ezer hektolitert mutatnak ki.

A magyar hatóságok elõtt tehát nyoma veszett mintegy 250 ezer hektó bornak és pezsgõnek, azaz a hivatalos statisztikák szerinti teljes magyar importnak megfelelõ mennyiségnek. A HNT felkérte az agrártárcát, indítson vizsgálatot, utóbbi pedig a vámhatóságnak küldte tovább a megbízást. Azt ugyanis csak a jövedéki nyilvántartások és a készletek összevetésével lehetne kibuktatni, hová tûnt az olaszországi bor egy része.

Az olcsó olasz borokat a feldolgozók magyar borokkal házasítják, ez esetben viszont a címkén jelölniük kellene, hogy a nedû EU-ból származó borok keverésével készült. Ez azonban a bolti tapasztalatok alapján a teljes mennyiségre – ha valóban igaz, hogy ekkora tételben érkezett be olasz bor – biztosan nem történt meg. A KSH adatai szerint az olasz hordós bort literenként 38 eurócentes átlagáron hozták be Magyarországra, borászok azonban tudnak 20 eurócentes tételekrõl is (2003-ban az Olaszországból érkezett hordós borok átlagára még 70 eurócent volt). Ezek öntözött, hektáronként 30-40 tonnát is termõ ültetvényrõl származó borok, nagyon gyenge beltartalmi értékkel – jellemzi az importtételeket Horváth Csaba.

Analitikai vizsgálatokkal nem lehet megállapítani, melyik palackban van importbor. Bár akad, aki erre sem venne mérget, azt állítván, hogy a behozott hordós ital nem mindig nevezhetõ bornak. „A korábbi magyarországi borhamisítás helyezõdhetett át az olaszokhoz, ennyiért ugyanis ott sem lehet bort elõállítani” – érvelt a HVG-nek Jásdi István, a Független Magyar Bortermelõk Szövetsége (Vindependent) elnöke. Jásdi a maga részérõl indokoltnak tartaná, hogy a borellenõrzéseket végzõ Mezõgazdasági Szakigazgatási Hivatal Borminõsítõ Igazgatósága ne csak a magyar borászokat vizsgálja, hanem az importot is. „Nem azért szavaztuk meg, hogy a literenként 8 forintos forgalomba hozatali járulék 40 százalékát a borászati ellenõrzõ hatóság kapja, hogy aztán Gerét és Bockot büntetgesse, mert a címkén apróbb hiányosságot találtak” – utalt Jásdi egy néhány hónappal ezelõtti villányi ellenõrzésre. A borászok azt is nehezményezik, hogy a pluszforrás ellenére a kapacitáshiányra panaszkodó ellenõrzõ apparátus sem bõvült.

A láthatatlan importdömping és a nyomott árak mindenesetre nem sok jóval kecsegtetik a hazai borágazatot. Bár az uniós ültetvénykivágási pályázatra az idei évre engedélyezett 5116 hektárnál kevesebb, körülbelül 3200-3300 hektár területtel pályáztak a gazdák – miközben tavaly 2500 hektár eltüntetésére kaptak brüsszeli pénzt -, az idei szüret után ismét sokan bedobhatják a törülközõt. Dula Bence egri borász szerint például az egri borvidéken a termelõk egyharmadától valószínûleg nem fogják felvásárolni a szõlõt, a többiek pedig csak jóval önköltség alatti áron tudják értékesíteni, ami a korábbi években be nem folyt pénzekkel együtt már elviselhetetlen terhet jelent a szõlõtermelõ családoknak, így várhatóan tovább csökken a termõterület. „Most a legalsó kategóriában árasztotta el Magyarországot a gyenge minõségû, ihatatlan, bornak sem nevezhetõ itóka, de tartok tõle, ez a folyamat itt nem áll meg. Amint ebben a szegmensben tönkremennek a magyar termelõk, a minõségi bort elõállító borászatok sem ússzák meg a támadást” – festette fel a nézete szerint sötét jövõt Dula. A versenyhátrány riválisaikkal szemben a közterhek miatt már most is nagy – állítják a magyar borászok, akik nem értik, hogy az önkormányzatok miért vetnek ki négyzetméterenként ugyanakkora helyi adót egy pincészetre, mint egy sima élelmiszerüzletre. Azt is nehezményezik, hogy a jövedéki adót felváltó, literenkénti 8 forinton kívül miért kell tételenként 27-43 ezer forintot fizetniük a forgalomba hozatali engedélyért, holott egy tételbõl akár több százezer palack is piacra kerülhet, más esetben pedig csupán 1370 palack, mint például Dula 2006-os Menoirjából.

Forrás:
hvg.hu
http://www.hvg.hu