A szeszélyes idõjárás jót tesz a bikavérnek

A kontinentális klíma sajátossága ugyanis, hogy minden évben máskor van nyár, vagy néha nincs is, így esztendõrõl-esztendõre más a rügyfakadás idõpontja, s vele az egyes szõlõfajták beérésének az ideje is. Egyik évben egyik borfajtának, másik évben pedig a másiknak kedvez a szerencse, viszont egyik a másikkal feljavítható, háziasítható, vagyis így született a bikavér – magyarázta a híres magyar bor eredetét a szakember.

„Mit is láthatott János bácsi IV. Béla idejében. Egyik évben a kadarka jól beérett, a másikban túl savas lett, de gyönyörû volt az illata. A fekete góhér színe egyik évben, mint a tinta, a másikban épphogy csak piros, viszont finom, lágy az íze. A fekete muskotály egyik évben árad a virágillattól, a másikban nincs illata, de mély a színe” – sorolta a gondokat a borász.

Ebben a helyzetben – folytatta – fogta János bácsi és háziasította õket. Az egyik fajta hozta a kellemes illatot, a másik a lágy ízt, a harmadik a mélyvörös színt és elkészült a bikavér.

Ugyanakkor ma már az idõ homályába vész, hogy mióta hívjuk az Egerben háziasított bort, vagyis a cuvéet bikavérnek. Így annak kiderítése is a történészekre vár, hogy az egri várvédõ vitézek valóban már „bikavért” ittak-e a török elleni harc során – mondta Demeter Csaba.

Forrás:
MTI
http://www.mti.hu