A magyarok is újranyitnák a borreformot

Elsõ alkalommal ült össze Brüsszelben múlt héten az a magas szintû munkacsoport, amely a következõ félévben áttekinti a 2008-ban elfogadott borreform mûködését és indokolt esetben ajánlásokkal fordul majd az Európai Bizottsághoz a reform változó körülményekhez való hozzáigazítása érdekében. A tagállamonként két-két szakértõbõl, az Európai Bizottság és az Európai Parlament, továbbá a legjelentõsebb európai szakmai szervezetek képviselõibõl álló grémiumot Dacian Ciolos agrárbiztos hívta életre azt követõen, hogy több mint egy tucat bortermelõ ország a szõlõtelepítési jogokra vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatát sürgette.

A munkacsoport júniusban, szeptemberben és novemberben tartja következõ üléseit, hogy ezt követõen jelentésben tegyen ajánlásokat az uniós agrárbiztosnak a borreform felülvizsgálatával kapcsolatban. „Reálisan fel kell mérni, hogy milyen rendszerben lehet, illetve nem lehet mûködtetni a szõlõtermõ gazdaságokat a mai piaci realitások nyújtotta környezetben. Eközben nem szabad szem elõl veszítenünk két kulcsfontosságú szempontot: a borminõség és a szõlõ- és bortermelõk jövedelmei teremtette kihívást” – jelentette ki Dacian Ciolos abból az alkalomból, hogy múlt csütörtökön elõször ült tárgyalóasztalhoz a grémium.

Ciolos jelezte, hogy az EU az elmúlt években átalakította a szõlõ- és a bor, továbbá a zöldség- és gyümölcsszektor szabályait, most pedig mérleget von a reformok eredményeirõl, megvizsgálva, hogy szükség van-e a mûködés javítására. Tizenhárom-tizennégy uniós tagállam, köztük Magyarország korábban közös levélben szorgalmazta a Bizottságot az új ültetvények telepítését tiltó szõlõtelepítési jogok rendszerének fenntartására 2015 és 2018 után is, amikor a 2008-ban elfogadott szõlõ- és borreform értelmében semmi sem korlátozná többé a telepítést. „Nem az a kérdés, hogy fenntartsuk-e vagy sem a jelenlegi rendszert, hanem az, hogy ha megõrizzük a koncepciót, hogyan lehetnénk hatékonyabbak, mint a jövõben?” – közölte Dacian Ciolos, aki nyitottnak mutatkozott a téma megvitatására, mielõtt bármilyen javaslatot is elõterjesztene.

A 2008-as borreform egyik legfontosabb eleme volt a telepítési jogok rendszerének liberalizálása, amire 2015 a tagállamoknak adott határidõ, amit 2018-ig meghosszabbíthatnak. A szõlõtelepítés korlátozásának megszüntetésérõl elvileg már az 1999-es reform során megállapodás született, azzal, hogy erre egy hosszabb átmeneti idõszak után, 2010-ben kerül sor. Végül ennek alkalmazását tolták ki 2015-re.

A szõlõ- és borágazat legutolsó reformjának a strukturális bortúltermelés leépítése volt az egyik vezérfonala, aminek szerves része volt az eladhatatlan asztali borok lepárlására kifizetett támogatás megszüntetése. Ezzel párhuzamosan egy hároméves tõkekivágási programot hirdettek, amelynek keretében külön támogatásokat adtak az alacsony hatékonysággal, 3-4 hektáron, vagy annál kisebb területen gazdálkodóknak a termelésbõl való kilépésre. A hatékonyabb bortermelõ gazdaságoknak pedig több pénz állt a rendelkezésükre az ültetvények és a pincék modernizálására, s ezen keresztül a minõségi borok elõállítására, amelyben Európa továbbra is tartja vezetõ helyét a világban, bár piaci részesedése az elmúlt években jelentõsen csökkent az olcsóbb és kiegyensúlyozott újvilági borokkal szemben.

A borreform végrehajtása óta 165 ezer hektár szõlõültetvényt vágtak ki 2008 és 2010-2011 között az Európai Unióban, a közösségi bortermelés pedig 10 millió hektoliterrel, körülbelül 6-7 százalékkal csökkent.

Az Európai Bizottság szerint a reformban elõirányzott intézkedések elérték céljukat, mert növelték az európai borágazat versenyképességét, elsõsorban a minõségi borok növekvõ arányának köszönhetõen. Több mint egy tucat bortermelõ ország azonban ellenzi a szõlõtelepítési jogok jelenlegi rendszerének felszámolását, mert az szerintük hátrányos lenne a kistermelõknek; helyzetbe hozná a nagy befektetõi csoportokat; ezzel párhuzamosan az ipari termelés terjedne el a minõség rovására; túltermeléshez vezetne és levinné az árakat; végül pedig olyan, mélyebb fekvésû területekre is telepítenének szõlõültetvényeket, ahol nem alkalmasak a termelésre a feltételek. A magyar szakmai szervezetek attól is tartanak, hogy a termelési korlátozások eltörlésével az olcsó olasz és spanyol importborok elárasztanák az országot, hátrányos helyzetbe hozva a hazai borokat és termelõket.

Felvetõdik a kérdés, hogy mi értelme volt néhány éve korlátozni a termelést, ha most a telepítési jogok liberalizálása révén újra növelik a termelési potenciált. A Bizottságnak erre az a válasza, hogy a reform révén a strukturális, sehol sem eladható feleslegektõl szabadultak meg, miközben mára a termelõk a szubvenciók helyett a piaci jelzésekre reagálnak, a két szituáció pedig nem összehasonlítható.

A szakértõi munkacsoportnak mindenesetre általánosan is, de országról-országra is meg kell majd vizsgálnia a helyzetet, mielõtt bármit is javasolna az Európai Bizottságnak. Brüsszelben arra is figyelmeztetnek, hogy a vita nem szûkülhet le a telepítési jogok meghosszabbítására, hiszen az egy nagyobb csomag része volt, következésképpen nem lehet kiszemezgetni belõle csak egyes elemeket. Az Európai Bizottság 2012 végén egyébként is jelentést készített volna a szõlõ- és borágazat reformjának végrehajtásáról, így a szakértõi csoport tevékenysége ebbe a folyamatba illeszthetõ bele.

Forrás:
BruxInfo
http://bruxinfo.eu