A borturizmus életstílus
A közép- és nagypincészetek (Debreczeni Mónika, Polgár Katalin, Malatinszky Csaba, Szûcs Róbert és Wunderlich Alajos) több képviselõje inkább arra hajlott, hogy kár Villány hallatlan adottságait kisebb értékû borokra pazarolni, ezen a grand cru-n drága borokat kell készíteni.
Malatinszky Csaba szerint a rendszerváltást követõen a Villány sikereit felépítõ borászok a hagyományos paraszti kisgazdaság kereteit tágították ki, a többi borvidék elõtt járva. Ám a piaci tér változik, „megkezdõdött a birtokok kora, ami magasabb fokú területi koncentrációt és teljes szemléletváltást is jelent”. Eger és Szekszárd is elõre tört, az addig védett, protekcionista hazai piac megnyílt a borimport elõtt, a magyar borpiac a világpiac része lett, Villány csillaga mintha halványulni kezdene. A fajtaösszetételtõl kezdve az oltványok minõségén és a szõlészeti háttértudás korszerûtlenségén át a versenyellenes attitûdig és a regionális marketing teljes hiányáig sok sebbõl vérzik a borvidék. A borász szerint stílusváltásra van szükség: exportorientált filozófia és marketing stratégia kell, illetve olyan borokat kell készíteni, melyekben magasabb hozzáadott érték, tehát szükségképp magasabb árrés jelenik meg.
Villány továbbfejlesztésének szükségességét hangsúlyozta a házigazda Wunderlich pincészet társtulajdonosa, dr Szûcs Róbert is vetített képes prezentációjában. Dr Szûcs szerint a régió, a márka, a borász és a bor iránt lojális fogyasztót úgy lehet megtartani, ha személyes kapcsolatba hozzuk a régióval. Ehhez jóval több nívós szálláshely és attrakció kell, mint amit ma Villány kínál. Villány ma tipikus egyéjszakás kaland, ahol erõsen limitált az elköltött pénz mennyisége. A továbblépéshez kedvezõ keretfeltételeket kínál az épülõ autópálya, a pogányi reptér és Pécs 2010-es európai kulturális fõvárosi státusza. Több hotel és wellness-lehetõség kell, konferencia-központokat kell építeni és fejleszteni kell a gasztronómiai kínálatot. A borturizmus életstílus, hangsúlyozta Szûcs, és nem az egységnyi idõ alatt elfogyasztott minél nagyobb mennyiségû bort jelenti.
Az igen élénk diskurzus során megfogalmazódott, hogy a portugieser-koncepcióval, a jelen bukolikus falusi turizmusa és az alacsony hozzáadott értékû, gyors megtérülésû, inkább a belsõ piacot kiszolgáló koncepció illetve a nagyívû modernizációban gondolkozó, a legnagyobb ellenállás irányába mozgó ikonbor-paradigma kiegészítik egymást. A kisebb családi pincészetek képviselõi (Kiss Gábor, Szemes József, a Günzer fivérek, Molnár Tamás vagy a villányi eredetvédelemrõl elõadó Jekl Béla) inkább azt az álláspontot képviselték, hogy a portugieser szinte Villány szinonímája, melyre szükség van, hiszen nem lehet mindig komplex csúcsbort fogyasztani. Sõt, az ikonbor alkalmi fogyasztásra készül, míg a hajdani kékoportó a mindennapi fogyasztásra. Más a funkciójuk tehát, így mindig is szükség lesz a termékpályát átlátó kézmûves borászatokra és a portugieserre. Kicsik és nagyok együtt építik fel a termékpiramist és nem egymás piacait veszélyeztetik.