A borok túlteljesítették a Dow Jonest és más indexeket

A boralapok egyre inkább elterjedõben vannak, és bár gyerekcipõben járó instrumentumokról van szó, eddig igen szép hozamokat lehetett velük realizálni – arról nem is beszélve, hogy milyen elegáns társaságban egy palack Chateau Margot-ról beszélgetni. Aki például nyolc évvel ezelõtt a mára ritkasággá vált 1982-es évjáratú bordeaux-i Chateau Lafleur-bõl vásárolt egy palackkal, megtehette ezt 350 dollárért, mint a Bloomberg borszakírója, Elin McCoy is. Idén márciusban egy palack ilyen borért már 40 ezer dollárt kínáltak a nemzetközi borpiacon. Nem egyedi, kirívó esetrõl van szó, ami a szerencse mûve: az árnövekedési potenciált egyre többen fedezik fel a borban, ezért nem csupán luxuscikknek, hanem befektetési formának is tekintik.

A Fine Wine Fund egyike a pár éven belül indult három londoni boralapnak. Alapító tulajdonosa, Miles Davis szerint a 2006-os év tíz esztendeje a legjobb hozamokat produkálta a borba fektetõk számára. A 2,5 millió fontos (5 millió dolláros), tagsági elven mûködõ alap féléves mûködés után tavaly augusztusban már 10 százalék fölötti hozamot realizált. Nagyok a remények: a két tulajdonos 100 millió dolláros eszközértéket szeretne elérni, ha ez megvan, elindítják intézményi befektetési alapjukat is. A Borbefektetés a portfólió diverzifikálására címû könyv szerzõje, Mahesh Kumar ötven 1983 és 2002 közötti, befektetési minõsítésû tételt vizsgált meg. Azt találta, hogy a borok jóval kisebb volatilitás mellett túlteljesítették a Dow Jonest és az FTSE 100-ast.

A London International Vintners Exchange (Liv-ex) egy elektronikus kereskedési és információs platform borkereskedõknek. A 2000-ben indított szolgáltatás átláthatóbbá teszi a borok árfolyamát, a Liv-ex 100-as index az ezen a platformon kereskedett 100 blue chip bor árfolyamát képezi le.

Az index tavaly egész évben 49,7 százalékot emelkedett, idén az elsõ négy hónapban 21,1 százalékot. A legjobban teljesítõ blue chip a Liv-exen a bordeaux-i Chateau Lafite volt, minden évjárata verte a többi elsõ termésû bort. (Elsõ, második termésnek az eredetvédett dûlõk termését nevezik.)

Persze tudni kell, mi minõsül befektetési szintû bornak, mint minden piacnál, itt is elsõdleges az információ. A legjobb hozamokat a legjobb évjáratú, minõsített bordeaux-i boroktól várhatjuk. Kiemelkedõ évjárat volt 1982, 86, 89, 90, 96 és 2000. Nem elég elsõ termésû minõsítésû pincészetet találni, olyan chateau kell, amely elegendõ mennyiséget palackoz ahhoz, hogy kereskedés céljára megfeleljen egy alapnak. Egyes burgundiak, mint a Domaine de la Romanee-Conti egyéni befektetõknek sokat hozhatnak a konyhára, egy alap számára azonban nincs megfelelõ volumen belõle. Mint minden árupiaci (és tõkepiaci) terméknél, itt is a kínálat és a kereslet határozza meg az árak le- és felfelé mozgását. A bornál azonban még egy sajátosság is létezik: akárhányszor kihúz valaki egy dugót, a többi azonos címkéjû palack értéke megugrik. Itt nincsenek elemzõk se, akik fundamentális vagy technikai közelítéssel prognosztizálnak, legfeljebb a piacon elismert sommelier-k töltenek be hasonló szerepet. Közülük a legelismertebb a híres (egyesek szerint hírhedt) Robert Parker. Ha õ 100 pontot ad egy tételre, az azonnal meglátszik árfolyamán: a 99 és 100 pontos tételek a 97 és 98 pontosak duplájáért cserélnek gazdát a piacon, és így tovább. Andrew Davison, a 100 millió eurós Vintage Wine Fund egyik alapkezelõje szerint a borpiac és a mûtárgypiac merõben más. Egy 20 milliós Picasso-képhez keresni kell egy vevõt, aki meg tudja fizetni azt, míg egy 30 ezer dolláros Chateau Lafite-et sokan megengedhetnek maguknak. A 10 millió fontos Wine Investment Fund igazgatója, Peter Lunzer szerint a piac változik. Tavaly a legtöbb pénzt az elsõ termésû bordeaux-i borok hozták. Az igazgató szerint a piac lehetõséget lát a második termésû bordeaux-i borokban, akkora az árrés a két kategória között. A piac most azt keresi, miben lehet a legnagyobb növekedési potenciál, és az elsõ termésû borok ára tavaly már nagyot ugrott – most a szakértõ szerint az olyan tételek következnek, mint a Pichon Lalande és az 1998-as St. Emilions. Érdemes figyelembe venni az árfolyamgörbét is – a boroknál elérkezik egy árszint, amelyrõl addig nem mozdulnak el, míg az egyre ritkábbá válás ténye és az így fokozódó érdeklõdés feljebb nem hajtja õket. Ilyen szinten áll jelenleg a Chateau Petrus is.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy – mint minden befektetésnek – a bornak is megvannak a rizikói. Az irányadó divat befolyásolja a tételek értékét. Ez történt a 2000-es La Mondotte-tal is, amelynek árfolyama 2004-2006 között 37 százalékkal csúszott lejjebb. Borbefektetési alapok is megszenvedhetik ezt: a sydneyi Heritage Fine Wines alap 2005-ben ment tönkre, mert megcsappant a kereslet az ausztrál borok iránt. Az sem mellékes, hogy a tõkepiacok milyen hatással vannak a borbefektetésekre. Egyes szakértõk szerint ha esés kezdõdik a tõkepiacokon, ennek hatása rögtön érezhetõ a borok árfolyamán is, a befektetõk a presztízsbefektetésekbõl vonulnak ki elsõként – ezzel szemben az általános februári bessz ellenére a Liv-ex 100-as 3 százalékot emelkedett. Ezt sokan annak tulajdonítják, hogy megnõtt a bor iránti érdeklõdés az új piaci szereplõk, az orosz, kínai és más ázsiai befektetõk részérõl: õk a legjobbat akarják, bármi áron.

Ha már az árakról beszélünk: legalább 10 ezer dollár szükségeltetik a beszálláshoz. A befektetési formának az a nagy veszélye, hogy a befektetõ átmenetileg elveszti önkontrollját, elgyengül és elfogyasztja befektetését – ez más instrumentumoknál nagyon nehezen képzelhetõ el. Ezzel magának igen rosszat, a többi tulajdonosnak azonban igen jót tesz, hiszen felveri az árfolyamot.

Forrás:
Napi Gazdaság
http://www.napi.hu