A bor: kismértékben orvosság?

A bor fogyasztása élvezetes és színes élmény, a világon 4000 szõlõfajta ismert, tehát aligha ajánlható részlehajlás nélkül bármelyik fajta vagy típus.

A jó minõségû fehérbort a savak és az alkohol egyensúlya jellemzi, ha csak az alkohol dübörög az italban, aligha nevezhetõ bornak, hisz nem a kellemes kísérõ, hanem a bódító jellege uralkodik el fogyasztóján. Amennyiben a borérlelés illetve készítés a természetes folyamatokhoz igazodik eleve kizárt, hogy a nemes nedû túlságosan magas alkoholtartalmúvá váljon. A kevés sav a bort szúróssá teszi, édeskésnek és keménynek érzi fogyasztója, a savak éppen az alkohol hatását simítják, gömbölyítik.

Köztudott, nem mindegy, hogy borból vagy töménybõl fogyaszt-e többet valaki a kelleténél, az égetett szesz inkább agresszívvé tesz, míg a bor aktívabbá és jókedvû. Bár a kivételek e téren is erõsítik a szabályt. Így aztán érdemes megfogadni a tanácsot: Barátot bor közben, bort sajt után, lovat istállóban, leányt bálban ne válassz.

A fehérbor a hétköznapi gyorsfogyasztásra alkalmas, szódával kevert formája. A fröccs a szakértõk szerint méltatlanul szorult háttérbe napjainkban. Ehhez feltehetõen a hamisított borok sokasága is hozzájárult, mert ez utóbbit a szódavíz alkotóelemeire bontja, s ezáltal élvezhetetlenné, ihatatlanná válik. A szénsav amúgy nem idegen a bortól, természetes alkotóeleme, s könnyen simán, elegyeledik vele. Üdítõ hatása a sörnél elõnyösebb, nem puffaszt, nem álmosít, s ha valaki látott már hordóhasú borászt, az biztos lehet benne, hogy titkos sörvedelõvel találkozott…Az étkezés megkezdésekor a nyitó fogások kísérõjeként a fehér bor igazán élvezetes, de a hagyományos desszertek, mint a káposztástészta, túrós csusza, grizesmetélt vagy strapacska kifejezetten kikövetelik, hogy egy pohárnyi homoki borból készített fröccsel öblítsék le, ezen ételekre a sört inni szinte elképzelhetetlen…

A vörösborok szerkezete, fölépítése gazdagabb mint a fehéreké, a sav és alkohol mellet fontos alkotóeleme a hordóból kivont csersav. Érlelõdése hosszabb és bonyolultabb folyamat. Ma már az orvostudomány is elismeri, hogy kis mértékben fogyasztva kedvezõ élettani hatást gyakorol a szervezetre, a szabad gyökök magasabb arányban vannak jelen, mint a fehér borokban, ezért jótékonyan hatnak a vérképzésre.

A vörösbor a négy évszakot váltogató tájakon minden esetben száraz minõségûre forrja ki magát, nem tartalmaz cukrot, édessége mesterséges közbeavatkozás eredménye. A cukor elégetésére tehát a szervezetnek nincs gondja. bajlódnia. Felhasználása és fogyasztása is sokrétûbb és népszerûbb mivel ásványi anyagokban, vitaminokban és nyomelemekben gazdag. A vörösborral az ételek ízvilága is erõsíthetõ, példaként a bélszínbõl készült vagy a vad-ételek említhetõk.

A borfogyasztás akár fehér, akár vörös borról légyen szó bizalmi kérdés, az italt elõször mindig a gazda, a vendéglátó kóstolja meg, hajdan azt jelezte ez a gesztus, nincs a borban ártó szándék, ma pedig inkább azért vált fontossá, hogy kiderüljön, megfelelõ minõségû-e a kínálandó ital. A borral ugyanis mindig történhet valami, hiszen élõ, örökkön mozgásban lévõ. Nem véletlen, hogy az öreg borászok úgy fogalmaztak: Meg kell ölnöm a bort ahhoz, hogy palackba fejtsem.

Forrás:
Életforma.hu
http://www.eletforma.hu