A bikavér alapja a kékfrankos
[tn_2_bal.jpg] Nem kizárólag a borászok döntenek arról, hogy mely szõlõfajták kerüljenek a bikavérekbe, az adott borvidékre vonatkozó szabályozást is figyelembe kell venniük. Mind az egri, mind a szekszárdi elõírások egységesek abban a tekintetben, hogy a bikavér alapját a kékfrankosnak kell adnia. Hogy ez miért fontos, arról Mészáros Gabriella borismereti szaktanár így nyilatkozott: „A termõhelyi adottságokból fakadó egyediséget leginkább olyan fajtákon keresztül lehet bemutatni, amelyek önmagukban is egyéniségek, de hagyják érvényesülni az õket körülölelõ klímát, talajt, összességében a természeti környezetet is. A kékfrankos erre tökéletesen alkalmas, hiszen szép savai, gyümölcsössége, jó szerkezete mindezt garantálja. Persze nagy borok készítéséhez megfelelõ kezekre is szükség van – ami a kékfrankoson is túlmutat.”
A bikavér a komoly vörösborok mezõnyében pont a kékfrankosalap miatt az elegánsabb iskolához tartozik, és e tulajdonságának megfelelõen érdemes ételekkel társítani. Horkay András, a Central European Wine Institute igazgatója, oktatója a következõ tippekkel szolgál a bor- és ételpárosítás kapcsán: „A bikavérek élénk savtartalmuk miatt a zsírosabb ételek, fûszeres aromatikájuk okán pedig az enyhén pikáns fogások mellé is jó választásnak bizonyulnak, így a tradicionális magyar konyha receptjei közül sok magától értetõdõen felmerül. A sertésszûzön, a borjúpörköltön, a borsos fûszerezésû tokányokon túl akár egy tartalmasabb szárnyasfogás, például kacsa- vagy libacomb mellé is ajánlhatóak.”
Az Eger-Szekszárd Bikavér Párbaj kóstolójára 2016. február 26-án a Corinthia Hotel Budapest báltermében kerül sor. A helyszínen több mint huszonöt termelõ bikavér borait lehet végigkóstolni, összehasonlítva termõhelyeket, borkészítési stílusokat és évjáratokat. Az eseményt a Central European Wine Institute és a Szigetközi Friss Víz támogatja.