1413 – A múlt hagyatéka, a jövõ reménysége
[tn_2_bal.jpg] A történet
Este 11-kor nem csöng ok nélkül a telefon. Vasárnap este 11-kor fõleg nem. Lesti Zoltán, a Disznókõ Szõlõbirtok és Pincészet belföldi értékesítésért felelõs munkatársa nem is nagyon értette, miért hívja õt ilyenkor Nagy Kornél, a Magyar Tudományos Akadémia kutatója. Felvette a telefont, és az izgatott hang hallatán azonnal megérezte, hogy különleges bejelentés következik. Mindez 2012-ben történt, egy derûs, augusztus végi estén…
[tn_3_kozep.jpg]
Nagy Kornél a levéltárban kutatott, és a régi dokumentumok között igazi szenzációra bukkant. Addig úgy tudtuk, hogy a Disznókõ dûlõ nevét Mád falukönyvében 1628-ban említik elõször, a kutató azonban megtalálta Zemplén vármegyei nemes Fügedy Pál hagyatéki perének 1413-ból származó záró dokumentumát, amelyben két másik mádi dûlõ mellett a Disznókõ neve is szerepel. Lám, két ember perlekedésének most az utókor látta hasznát, Garai Miklós nádor döntött a jogvitában, mi pedig örülünk, hogy a 601 évvel ezelõtti pernek írásos dokumentumait megkímélte az idõ.
A 600. évfordulót szerette volna tavaly megünnepelni a Disznókõ Pincészet, ám erre végül nem került sor. A jeles évszám lett viszont a névadója a borászat 2012-es édes szamorodnijának, amelyhez az alapanyagot a birtokon termett, nemesen rothadt, kézzel válogatott furmint fürtök adják.
Az édes szamorodni
A szamorodni Tokaj-Hegyalja talán legrégebbi bora, ideje, hogy magára találjon, és megkapja az õt megilletõ helyet a tokaji borkülönlegességek sorában. Nemességéhez kétség sem férhet, ezért döntött úgy a Disznókõ Szõlõbirtok és Pincészet, hogy mostantól valamennyi, náluk készült szamorodni címkéjére az 1413 elnevezés kerül. Ha az aszú a tokaji borok királya, akkor a szamorodni a királynõ. Ez a bor képes arra, hogy finoman, árnyaltan mutassa meg a borvidék, az évjárat és a termõhely különleges értékeit.
Az édes szamorodni tartalmas és komplex bor, amelynek mélységét és fõ karakterjegyeit a gazdagon botritizálódott fürt és a hordós érlelés biztosítja. Készítésekor a fürtök egészben érkeznek a pincébe: nem válogatják külön az aszúsodott bogyókat, vagyis az ép, a töppedt és a nemesen rothadt szemek együtt kerülnek a mustba.
A fiatal szamorodni arany színe rendkívül megnyerõ. Illatában és ízében vadvirágok, friss és kandírozott gyümölcsök asszociációi, õszibarackos, citrusos, trópusi gyümölcsös jegyek, valamint mandula és egzotikus fûszerek világa jelenik meg. A kompozíciót ropogós, friss savak tartják. Ha eltelik néhány év, a savak megszelídülnek kissé, és a gyümölcsök mellett megjelenik egy finom, mézes, aszalt gyümölcsös aromakarakter.
A szamorodni a finesz és az egyensúly bora. Komplexitását és jó arányait a gazdag beltartalom mellett a hordós és palackos érlelésnek köszönheti. Nagyszerû aperitif, ám ételekhez is remekül társítható. Illik a libamájhoz, de kínálhatjuk tejszínes, citromos tengeri halak, gyümölcsökkel készült kacsaételek, enyhén fûszeres fogások mellé is.
A Disznókõ
„A Disznókõ Szõlõbirtok a Tokaji borvidék meghatározó borászata. Elismertségünket, nemzetközi sikereinket eddig leginkább kiváló aszúborainknak köszönhettük. Nemrég jött a hír, hogy a 2006-os ötputtonyos aszúnk bekerült a világ 100 legjobb bora közé a Wine Spectator listáján” – mesél a pincészet sikereirõl Mészáros László birtokigazgató. A Disznókõ édesbor-választéka ez idáig a késõi szüretelésû különlegességekre, valamint az 5 és 6 puttonyos aszúkra koncentrált, a közöttük elhelyezkedõ szamorodni valamiért nem talált utat a fogyasztókhoz. Nagy kár, mert ez a bor tartalmas, izgalmas, és képes Tokaj szépségeit érzékenyen megmutatni.
Mindezt bizonyítandó a Disznókõ Szõlõbirtok különleges, vertikális édes szamorodni kóstolót szervezett a szakma képviselõinek november 16-án, Budapesten, a New York Palotában. A kóstolón felvonult valamennyi, 1994 óta palackozott Disznókõ édes szamorodni, és természetesen ott volt az új kedvenc, a 2012-ben szüretelt 1413 is.
A kóstoló
Szerethetõ kóstoló volt, a borok békés nyugalommal indultak hódító útjukra. Nem akartak önmaguknál nagyobbra nõni, tudták a helyüket, tudták, hogy az aszúkkal õk sohasem versenghetnek, egyszerûen, szépen, méltósággal mutatták meg magukat. Mindegyik szép volt, még az idõsebbek is meglepõen fiatalosan mozdultak a pohárban. Színük csorduló arany – hiszen a feldolgozás során nincs áztatás, így kevesebb a lében a polifenol, tehát a szín csak késõbb kezd mélyülni.
Vonultak sorban a Tokaji borvidéki királynõi: a kissé magas alkoholtartalmú, de meglepõen karizmatikus 1994-es, a lebilincselõ illatokkal hódító 1999-es, a szinte üdén barackos 2000-es, a botritiszes, ásványos 2002-es, a gazdagon aromás, telt 2003-as, a krémes szerkezetû, narancsvirágos 2008-as, a mély, tiszta, bájos 2011-es, és az illatos, friss 2012-es. Mindegyik hozott valami újat, valami leheletfinom illatot, ízt, amitõl szeretni lehetett.
Egy szamorodniban valószínûleg nincs sok titok, egyértelmû, egyszerû szépsége mégis megejtõ. Ezért volt nagyon izgalmas ez a kóstoló. Aki megízlelte a Disznókõ szamorodnik teljes vertikumát, megérthette, hogy a borok fejedelme, az aszú mellett a szamorodni törékeny bája tovább színezi, árnyalja Tokaj-Hegyalja változatos képét.
A 1413 nemcsak egy bor neve. Benne van viszontagságos történelmünk, az azóta eltelt hatszáz év minden szépsége és nehézsége. Uralkodók váltották egymást, rendszerek dõltek meg, csodák születtek a földön, ám mind közül talán a legnagyobb, hogy ez a dûlõ ma is ott áll, s háborítatlanul termi a szõlõt a világ egyik legizgalmasabb borához. Töltsük hát pohárba, kóstoljuk meg, és engedjük, hogy elhitesse velünk: igenis van, ami örök.