11 dolog, amit érdemes tudni a dél-afrikai borokról
Dél-Afrikában már a 17. században megkezdõdött a szõlõtermesztés, és azóta hol fel-, hol leívelõen, de jelen van az ország életében.
A focidöntõ apropóján alternatívát kínálunk a sör mellett, néhány olyan fajtából készült bort is ajánlva, amelyek jól kifejezik Dél-Afrika borászatát.
A Dél-Afrikai „borválogatott” összeállítása
1. A hollandok kezdték
Dél-Afrika, Fokváros a Kelet-Indiai Társaság Indiát Európával összekötõ szállítási útvonalának egyik meghatározó raktárállomása volt a 17. században. 1652-ben Jan van Riebeeck holland kapitány Európából szõlõstõkéket vitt az afrikai kontinens legdélibb részébe. Ennek eredményét elsõként 1659-ben élvezhették a holland telepesek, ekkor préselték az elsõ mustot a telepített szõlõkbõl. Erre fõleg azért volt szükség, mert akkor ez tûnt az egyik legjobb megoldásnak a skorbut ellen.
2. Tokaj vetélytársa, Napóleon kedvence
A 18-19. században a Tokaji mellett a dél-afrikai édes borok jelentették több európai uralkodóház kedvenc csemegéit. Ezek a borok jórészt muscat frontignan-ból készültek, igen magas maradék cukorfokkal (300-350 gramm/liter). Napóleon különösen kedvelte ezeket az édes nedûket, többek között ebbe fojtotta bánatát számûzetése alatt.
3. Apartheid
Az ország történelmét böngészve nehéz lenne elmenni az apartheid mellett. A faji megkülönböztetés súlyos sebeket ejtett az országon. Ehhez kapcsolódóan a kereskedelmi szankciók miatt a borágazat is jelentõs lemaradást szenvedett el. Ahhoz képest, hogy dél-afrikai borról már több mint 350 éve beszélhetünk, az ágazat igazi minõségi áttörést csak az 1990-es évektõl, az apartheid felszámolása után tudott felmutatni. Azóta viszont szinte töretlenül fejlõdik az ágazat, jó minõségû, jó árú borokkal ellátva a világ borpiacát.
4. Magyar világsiker Dél-Afrikában
Gál Tibor sok borkedvelõ emlékében még mindig élénken él. Szemlélete, munkabírása sokak számára jelent a mai napig is példát. Õ volt az az egri borász, aki kihasználva az északi és déli félteke közötti „idõkaput”, ugyanabban az évben dolgozott Európában és Dél-Afrikában is. A Capaia borászatban pincevezetõként csiszolta elsõrangúvá az ottani borokat, olyannyira, hogy a 2003-as Capaia Cuvée-t Dél-Afrika legjobb vörösborának választották. Emlékét a mai napig õrzi a pincészet a honlapján. Halálát valószínûleg a kimerültség okozta: 2005. február 11-én egy szerencsétlen autóbalesetben veszítette életét Afrika legdélibb államában.
5. Borturisták Mekkája
Két olyan bortermelõ hely van a világban, amelyet a szakemberek rendszeresen jó példaként említenek a borturizmus kapcsán: Kalifornia és Dél-Afrika. A fekete kontinens eme csücskében olyan fantasztikus tájakkal találkozhat az utazó, amelyek mélyen és örökre beívódnak emlékezetébe. Érdemes legalább két hetet eltölteni itt – persze, ha van rá lehetõségünk –, ugyanis annyira sokrétû az ország tája és klímája, hogy kisebb kirándulásokkal is jelentõsen eltérõ hangulatú és szépségû helyekre juthatunk el. A Tábla-hegység gránitos és elaprózódott mészköves lejtõin a fantasztikus látványt nyújtó szõlõk zöld brokátkabátként öltöztetik fel a hegyet. Constantia birtokain a szõlõkbõl ráláthatunk a nagy és vad óceánra. Több helyen arra is van lehetõség, hogy szüret idején csatlakozzunk a gyümölcs betakarításához, szállásunk pedig egy-egy, a borászathoz kapcsolódó vendégház lehet. Ha jót tesz valaki lelkének, hogy a szõlõben dolgozhat, óriási élményben lesz része.
6. Kap-hollandi építészet: múlt és jelen összefonódása.
Érdemes szót ejteni arról a varázslatos atmoszféráról, amelyet a helyi természet, a törzsi kultúra és a hollandok, illetve a britek által Dél-Afrikában hagyott lenyomatok közösen formáltak, létrehozva egy misztikus, mégis valóságos építészeti „mesevilágot”. A Kap-hollandi stílus (Cape-dutch architecture) jellemzõje a virágdíszes oromzat, ezek sora az amszterdami városi épületek vízióját vetíti elénk. A táj vadsága, az épületek barátságos, városias hangulatával olyan egyedi élményvilágot kínál, ami kevés helyen van jelen a világban. Az épületek jellemzõen H-alakúak, két, merõlegesen a fronthomlokzatba csatlakozó épületrésszel. Olyan ez, mint amikor megáll az idõ, és szinte csak onnan tudjuk, hogy melyik évszázadban vagyunk, hogy az épületek többségében hipermodern borászati technológiával találkozunk. Lélegzetelállító élmény.
7. Pinotage – a helyi trubadúr
Dél-Afrika számos borvidékén, fõleg ahol már az óceán hûsítõ hatása sem érvényesül, erõsen mediterrán klíma uralkodik. A dél-afrikaiak nagyon szerettek volna kiváló pinot noir borokat készíteni, de a hûvös klímán is érzékeny fajta – egy-két kivételtõl eltekintve – nem tudta megmutatni igazi szépségeit. Az akarat végül kompromisszumos megoldást szült, és egy délvidéki klímához szokott fajtával, a Cinsault-tal keresztezve 1925 –ben kinemesítettek egy olyan fajtát, a pinotage-t, amelyik jobban viseli a meleget, és emellett rendelkezik olyan tulajdonságokkal (piros bogyós gyümölcsök aromái, elegancia), amit a pinot noir is nyújtani tud. Sok vita övezte a fajta használatát, sokan bírálták, ennek ellenére sikere a mai borpiacon vitathatatlan. Ebbe persze közrejátszott az is, hogy trendnek számít, ha egy országnak megvannak a maga saját fajtái (Zinfandel – Kalifornia, Malbec – Argentína, Carmenere – Chile), amelyekkel azonosíthatók. A névadás annyiban csalóka, hogy annak idején összekeverték a Cinsault-tot a Hermitage fajtával, amibõl a név is jön. A név maradt, a fajtát tisztázták.
8. Steen – a Chenin blanc második hazája
A szakavatott borkedvelõk tudják, hogy a chenin blanc-ból, vagy ahogy ott nevezik, steen-bõl igen kiváló fehérborok és pezsgõk is készülnek Dél-Afrikában. A fajta „eredeti” hazája a franciaországi Loire-völgy, ahol szintén remek fehérborok és pezsgõk alapanyaga. Stellenboshban, az egyik legismertebb dél-afrikai borrégióban leginkább reduktív módon készítik el, friss, üde gyümölcsös bort kreálva belõle.
9. Pezsgõ/habzóbor
Talán kevesebben tudják, de a kontinens legdélebbi országa a pezsgõ- és habzóbor-készítésben is bontogatja szárnyait. Ennek egyik ékes példája a Kaapse Vonkel nevû habzóbor, amelyet a Simonsig pincészet készít, és amelyik már Európa egyik legrangosabb bormustráján a Challenge International du Vin-en is rangos elismerést szerzett Dél-Afrikának. Cap Classique: egy tradicionális pezsgõ Dél-Afrikából. A hûvösebb óceáni klíma által moderált területeken egyre népszerûbb a pezsgõkészítés. A Cap Classique név a klasszikus, Champagne-ban alkalmazott technológiát jelenti. A pezsgõkedvelõknek érdemes egy próbát tenni vele, izgalmas kalandban lesz részük.
10. Változatos klíma: mediterrán alap, hideg fuvallatokkal.
Az ország klímája igen változatos, amelyet leginkább a borok eleganciáján lehet lemérni. Ahol a mediterrán alapklímát mérsékelni tudja az óceáni, ott mélyebben gyümölcsös, elegánsabb borokat találunk. Ez a hatás fõként a vörösboroknál érhetõ tetten. Ahol a meleg miatt öntözni is kell, ott megdrágul a borkészítés. Egy másik fontos „moderátor” a Benguela-áramlat. Ez a hideg légáramlat a déli Jeges-tenger felõl hoz enyhítõ fuvallatokat. Hatására a földrajzi szélességhez mérten sok helyen jóval hûvösebb a klíma, mint arra számítanánk. Ez a legtöbbször kedvez a szõlõnek.
11. Szüret márciusban
A déli féltekén a szüret általános idõpontja márciusra tehetõ. Ezt kihasználva több európai bortermelõ, köztük anno Gál Tibor is, két kontinensen dolgozott, hogy gyarapítsa tapasztalatát vagy éppen átadja azt. Több dél-afrikai pincészet pedig Európába, fõleg Németországba küldte borászait tanulni, kihasználva a szüreti „duplázás” lehetõségét.
Forrás:
metropol.hu
http://www.metropol.hu