könyvek

A Pécsi borvidék

Pécsi borvidék: a ma nem eléggé közismert elnevezés 2003-ban született meg, amikor a legutolsó bortörvény ily módon fogta össze Baranya pécsi központú minőségi bortermő területeit. Ennek megfelelően az elnevezés nem egységes térséget ír le: ide tartoznak a korábbi Mecsekaljai borvidék ültetvényei, illetve Dunaszekcső, Bóly, Mohács, Szigetvár környékének szőlői.

A kötetben Bencs János író-újságíró e - mégis sajátosan összetartozó - tájegység szőlészetének, borászatának történetét vázolja föl, párhuzamba állítva a bor szerepét az egyes történelmi korokban itt élő népekkel, s kölcsönhatását kultúrájukkal. Bemutatja Baranya, illetve a mai Pécsi borvidék szőlészeti-borászati szempontból fontos természeti adottságait, majd szól a kelta-római gyökerekről. Rávilágít, hogy a középkorban - a kiemelkedők között számon tartott - borvidék kialakulásában fontos szerepet játszottak a nyugatról érkezett bevándorlók: az akkoriban főként olaszoknak nevezett, már a pécsváradi apátság alapításakor ide érkező vallonok, franciák képviselői. Kiemeli a török elől északra húzódó, s a kadarkával déli vörösborkultúrát behozó rácok, vagyis szerbek, illetve a 18. században itt letelepedett, nagy értékteremtő képességükről ismert svábok és más német népcsoportok szerepét.

A könyv felvillantja a 19. században sajátossá alakult pécsi polgári életet, a pécsi iparos dinasztiák szerepét a borászatban, valamint a mai Magyarországon elsőként elinduló pécsi pezsgőgyártást. Bemutatja a filoxérajárvány és az elhíresült borhamisítók negatív hatásait a borvidékre. A záró fejezetben a huszadik század változásairól, s befejezésül a ma ismét a legjobbak közé emelkedni képes borászatok egyre nívósabb tevékenységéről, a borvidék eseménydús gasztronómiai programjairól szól a kötet.

A könyvvel a szerzők és a kiadó Pécs 2010-es európai kulturális fővárosi címéhez szervesen kapcsolódó borkultúra területére kívánták fölhívni a figyelmet.